20. Fejezet
Lebukás - A kezdet
,,A színház gyakran tűnik valóságosabbnak, mint maga az élet."
Agatha Christie
Kicsit furcsa volt visszarázódni az egyetemista életembe azok után, hogy volt pár nyugis napom, ami idézőjelesen nem az őrült hajtársól szólt, hanem a családomról, és saját magamról. Na, persze!
Szóval reggel kicsit nehézkesen estem ki az ágyból, mert Ádámnak éppen más tervei voltak velem, viszont sikerült elszöknöm előle, hogy a fürdőben összekészüljek. Ahogy egyre több időt töltünk egymás társaságában kezdek minél jobban beleszeretni, és már cseppet sem érzem úgy, hogy ez holmi gyerekszerelem, amit anno Márk iránt éreztem, mert ez ezerszer erősebb, sőt kifejezetten erősebb minden eddigi érzésemnél. Komolyan, még magam is megrémültem ettől az egész helyzettől, mivel attól tartottam, ő csak megjátssza az egészet, mint múltkor, amikor még beteg volt, vagy csak álom minden, ami hamarosan véget fog érni.
- Izabella, más is akarja használni a fürdőt! - kopogott be Erik az ajtón, és ennek hála sikerült magamhoz térnem. Roppant módon nem paráztam attól, hogy mások mint fognak mondani, ha megtudják, vagyis talán csak attól paráztam, hogy ami köztem, és Ádám között van az nem is az, aminek én hiszem, hanem csak egy kaland.
- Egy pillanat! - kiabáltam neki vissza, majd elvégeztem az utolsó simításokat a tökéletes megjelenésemhez, aztán már át is adtam neki a fürdőszobát. Az ismerős épületbe beérve már sokkal nyugisabb voltam, mert előtte egy kicsit paráztam attól mégis mi fog rám várni, amikor visszatérek ide, de aztán hamarosan rádöbbentem, hogy ez az a hely, ahol szívesen vagyok, természetesen Ádám kivételével. Egy részem parázott a Katával való találkozás miatt, hiszen amióta tudom a titkát, azóta arra készülök vajon mit kellene neki mondanom, ha először találkozok vele, mert azt amúgy egyből elvetettem, hogy ,,BOCS ANYÁD MIATT!", mert az szerintem egy kicsit alpári lenne, viszont enyhén megpróbálta tönkre vágni az életemet. Aztán másodrészben ott van Laura, aki úgy szintén az elkerülendő személyeim listáján foglalt el igen kitűnő helyet, mivel vele se tudtam hogyan kellene viselkednem mindazok után, amit művelt, bár....nem, erre nincs mentség!
- Halihó! - böködött meg Nina, aki szerintem már jóval előttem beért az épületbe, de megvárt engem az aulában a hülye, könyvet tartó szobor mellett, amiről fogalmam sincs kicsoda akar lenni, de szerintem annak sem, aki odarakta.
- Helló, mi újság? - érdeklődtem tőle, és elvettem a felém nyújtó kezéből a poharat, amiben forró tea volt. Ninán még nem annyira látszott, hogy babát vár, de már szépen gömbölyödött, ami enyhén volt csak kivehető a bő felsője miatt, így aki először látta simán hihette, hogy a szünetben felszedett pár kilót.
- Laurát keresem, de nem találtam meg. Nem tudod merre van? - tőlem várt választ a kérdésére, pedig ő is tisztában volt vele, mennyire megváltozott a kapcsolatom a volt legjobb barátnőmmel, akit még pár hete a legeslegjobb barátnőmnek tartottam, és akiről azt hittem olyan lesz számomra, amilyen Zoé soha sem tudott lenni. Tévedtem. Talán akkor követtem el életem legnagyobb hibáját, amikor hagytam neki, hogy az életem része legyen, ahogyan lehetséges lett volna.
- Fogalmam sincs, - adtam meg a rövid választ, mert nem akartam bővebben bele magyarázni semmit sem, hiszen ennél többet nem tudtam kinyögni vele kapcsolatban.
- Szebasztián elmondta, hogy mit tett, és tegnap beszéltem Viktor feleségével, hogy bocsánatot kérjek tőle, de elhajtott, ami meg sem lepődtem.
- Petrának ez most nagyon nehéz, nem lehet hibáztatni, hogy így cselekedett, mert szerintem én is ezt csináltam volna a helyében.
- Szebasztián szerint Viktor felesége először próbálta menteni a menthetőt, de aztán rádöbbent, hogy semmit sem lehet ebből megmenteni. Nagyon rémesen éreztem magam miattuk, és csak is a gyerekeket sajnáltam, akiknek meg kell érteniük miért is kell szétszakadni a boldog családjuknak. - Nina szavai elégé erősen beletaláltak a szívembe, mert én is pontosan emiatt, no meg önző módon magam miatt voltam kiakadva rájuk, aminek véget kellet vetnem, és soha többet nem gondolni rájuk, még se tehettem ez, hiszen muszáj volt velük foglalkoznom, ahogyan minden mással is, ami körül vett.
- Előadásra kell mennem, de majd még beszélünk, addig nyugodj meg, mert nem tesz jót a túl sok stressz.
- Igazad van, még sem tudok nyugton maradni, amikor ekkora szégyen érte a családom, - rázta meg szomorúan a fejét, és megsimogatta a hasát, amiben a kisbabája növekedett. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mennyire durva lenne, ha ő is egy amolyan beépített ember lenne, és nem is terhes, csak így akar beépülni közénk. Komolyan, kezd már üldözési mániám lenni. Még mondtam neki valamit, de pontosan már nem is tudom mit, mert annyira elkalandoztam, így kicsit nehézkesen ment az előadó megtalálása, ahol bizony Laura várt rám. Róla nem tudom melyik hónapban lehet, de a testéretapadó cuccokból, amiket magán viselt, úgy gyanítottam még nagyon az elején járhat. Fogtam magam, és a szokásos helyemre ültem, ami pont mellette volt, még se érdekelt különösebb módon, hogy ő is ott van, csak kicsit másabb volt a helyzet minden szempontból, amit csak eltudtam képzelni.
- Tudtam, hogy nem tudsz máshova ülni, - szólalt meg ő elsőnek.
- Bárhová letudtam volna ülni, de ez az én helyem, - közöltem vele nyugodtan, mert tényleg nyugodt voltam, miután mindent megemésztettem, amit megkellet emésztenem, hála neki.
- Persze!- közölte velem nevetve, és ezt a nevetés már jól kitudtam venni, mert mögötte ott bújt meg a lesajnáló valóság, amivel azokat jutalmazta régebben a jelenlétemben, akiket magasról lenézett. Vicces, de amióta rosszban vagyunk, azóta kezdem érteni, hogy az a képem, amit én alkottam róla a fejemben, amire vágytam, hogy olyan legyen, az köszönő viszonyban sincs azzal a lánnyal, aki valójában volt a valóságban. Sajnos el kellet ismernem, ő egy szemét, aljas hárpia, aki lenéz másokat, és mások kárán örül a szánalmas életének. Itt értékelődött át bennem az, amit egyszer Erik mondott róla, amire már sajnos nem pontosan emlékszem, viszont tudom, hogy arról szólt mennyire értelmesebb lenne nem összebarátkozni egy ilyen lánnyal, mert Laurával csak a baj lesz, és igaza is lett. Akkoriban még úgy éreztem túloz, most viszont ha visszamehetnék a múltba, tényleg elkerülném őt.
- Inkább áruld el ki volt az, aki a kezedbe adta a nagyszerű tervet, amivel tönkre tudtad tenni Viktor házasságát? - váltottam témát, mert ez volt az egyedüli, amiről beszélni akartam vele.
- Na ide figyelj aranyom! - fordult felém elégé felháborodottan. Még se tudnám mondani, hogy a rövid barátságunk alatt hányszor láttam ilyennek, ezért semmi félelmet nem tudott kiváltani belőlem, tehát ez se hozott ki a sodromból.
- Nem vagyok az aranyod! - hajoltam hozzá kicsit közelebb, hogy nyomatékosítsam, miszerint minden vagyok, csak az ő ,,aranyosa" nem.
- Izabella, én próbálok veled ugyanúgy kijönni, mert Viktor arra kért, hogy kerüljem veled a balhét, viszont ha provokálsz, pokollá fogom tenni az életed.
- Ez most fenyegetés akart lenni? Kedves Laura, az én életem már maga a pokol, nem kell segítség abban, hogy ennél is rosszabb legyen, de azért köszi a kedvességed.
- Elmehetsz a ...! - morogta, aztán elfordult, mert bejött az egyik professzor, aki közölte velünk, hogy Benedek pár napig nem tart nekünk előadást, így Lendvai a másik rettegett professzor jön be hozzánk, pedig jobban örültem annak a lehetőségnek, hogy egy vagy két előadás elmarad, de mivel nem maradhatunk le, és Lendvai van olyan tekintélyes, mint Benedek, így simán tudja őt pótolni.
- Most mit akarsz? - kérdeztem meg Laurától, amikor megint felém fordult, és látszott rajta valamit mondani akar.
- Az apám egy balfasz! - közölte velem.
- Na, már tudod kitől örökölted.
- Tudni akarod a választ a kérdésedre, vagy inkább ne mondjam el? - ismert annyira, hogy tisztában legyen vele, ha egyszer valamit kérdezek tőle egy ilyen kaliberű témában, akkor az csak is azért lehet, mert nagyon érdekel a dolog, ő meg ebből hasznot húzhat azzal, ha húz vele engem.
- Fojtasd! - kértem tőle. Lent Lendvai valami régebbi anyagot magyarázott, amit már kívülről fújtunk, ezért megengedhettük magunknak a beszélgetés, meg amúgy sem zavartunk meg senkit a nagy oda figyelésben.
- Rendszeresen vert engem, és mivel anyám félt tőle, mert tudta, ha elmondaná valakinek kiderülne a titok, miszerint a gazdag férjecskéje veri a gyereküket, vége szakadna a luxus életének, amit fontosabbnak tartott mindennél. Az én anyám nem olyan, mint Nina anyja, ő az utolsó leheletéig küzdene a gyerekéért, és nem hagyná, hogy bárki is bántsa őt, míg az enyém képes volt végignézni szemrebbenés nélkül. - Tisztában voltam az okkal, hogy miért került kórházba azon a napon, de ezt el se tudtam volna róla képzelni, bár el kell ismernem soha sem beszélt a családjáról, ahogyan Nina sem tett említést róla, hiszen nem is voltunk olyan jóba, hogy a rokonairól meséljen, arról meg pláne nem, hogy verték Laurát. - Egy alkalommal majdnem sikerült megölnie, és a mai napig azon agyalok, miért nem sikerült neki. Akkoriban nem voltak barátaim, vagyis ha voltak azok is csak az apám miatt barátkoztak velem, és jó pénzért idézőjelesen jelentettek neki, hogy mit csinálok, kivel vagyok, sőt még a rájuk bízott titkaimat is elmondták neki, ezért egy idő után magamba zárkóztam, és inkább senkit sem engedtem közel magamhoz. Úgy éreztem, ha bárkinek is engedek, az vagy elárul, vagy csalódást okoz, én viszont nem akartam egyiket sem, tehát maradt a magány, no meg a szenvedés, ami nem akart megszűnni. Viktor volt az első olyan személy, akit nem apám pénze érdekelt, hanem én, és talán ezért szerettem bele, mert tudtam, ő soha sem tudna engem elárulni.
- Mi történt azután? - kicsit megsürgettem, mert nem voltam arra kíváncsi, hogy mennyire egymásba bolondultak.
- Egy nap, amikor egyedül feküdtem a kórházi szobámban, bejött egy fickó.
- Hogy nézett ki?
- Pontosan nem tudom, mert kába voltam a sok nyugtatótól meg fájdalomcsillapítótól, amit belém pumpáltak, hogy ne érezzem a fájdalmat, amit az apám okozott. Csak azt tudom, hogy rettentően magas volt, és barna szemei voltak, sőt inkább feketék. Nem mutatkozott be, ahogyan én sem árultam el a nevem tekintettel arra, hogy beszélni sem igazán tudtam.
- Mit mondott?
- Azt, hogy már napok óta figyeli Viktor, és látta rajtam mennyire beleestem, ami megjegyzem tökre nyilvánvaló volt. Szóval ajánlott egy lehetőséget, hogy hogyan tudnám megszerezni őt magamnak, viszont akkor még nem tudtam, hogy nős, mert erről nem esett szó köztünk erről, csak is a gyógyulásom lebegett a szemei előtt. Tizenhat voltam, azt hiszem.
- Mit kért cserébe? A lelked?
- Bárcsak azt kérte volna! - sóhajtozott egy ideig, aztán megint elfordult tőlem, és hiába próbáltam megböködni, hogy visszaforduljon, és kinyögje mi kellet a vadidegen fickónak, mert gyanítottam, hogy nem a lelke, és tuti, hogy várt valamit egy ekkora szívességért cserébe. Miközben beszélgettünk a professzor elhalkult, ebből tudta Laura, hogy be kell fejeznie a beszélgetést velem, mert miattam állt az egész előadás.
- Laura ugye? - nézett fel felénk Lendvai, és a mellettem ülő szőkeségre bökött a vékony gilisztaszerű ujjával. A fickó volt vagy hatvan is, ha nem több, és mindig kockás ingben meg sötét farmerben tartott előadásokat a hallgatóknak, viszont a névmemóriája páratlannak bizonyult, ezért terjesztették róla egy időben azt, hogy biztos autista, vagy valami ilyent pusmogtak a háta mögött, mert persze senki sem merte belemondani a szemébe. Nem tűnt félelmetesnek a megjelenése, hiszen még nálam is csak egy fejjel volt magasabb, de ezzel szemben sugárzott belőle valamiféle megmagyarázhatatlan érzés, ami miatt mindenkiben tiszteletet, meg félelmet váltott ki. Egy időben azt is beszélték róla, hogy viszonya volt egy diákjával, meg hogy súlyos alkoholizmusban szenvedett, és majdnem ráment az egész élete, de segítséggel helyre tudott állni.
- Igen, Professzor úr? - állt fel a helyéről Laura.
- Ide fáradna kérem? - kérte tőle a professzor, ő meg engedelmesen odatipegett hozzá. - Benedek Professzor úr kérésére, ha óhajt, akkor ezen a héten nem kell bejönnie. Ellenben teszek fel öt kérdést, ami a következő előadásokkal lesz kapcsolatos, és ha tud rájuk felelni, akkor tényleg elmehet, sőt én magam fogom kikísérni a folyosóra. - Mindenkit megdöbbentett az elhangzott szöveg, mert egyszerűen nem tudtuk elhinni, hogy ilyen egyáltalán létezhet. A kérdések persze pofonegyszerűek voltak, és tudtam, ez volt az utolsó esélyem Laura faggatására, így amikor távozott az előadóból csalódottan néztem az ajtót, miközben abban reménykedtem, hogy visszajön, és elmond mindent. Megint csak tévedtem. Tehát maradt továbbra is a talány, hogy ki lehet az a személy, aki segített neki elcsábítani Viktort, és mit kért tőle cserébe, mert igazából az érdekelt leginkább. Egy részem tudta, Laura egész végig engem figyelt, és ezért barátkozott velem össze, meg azért, hogy összejöjjön Viktorral, de valami legbelül azt suttogta, van itt még valami más is, ami megbújik a történtek mögött, csak nem tudtam mi az. Éppen a könyvtár felé tartottam a napom végén, amikor felrobbant a másik bomba, vagyis pontosabban Kata állt meg előttem, aki elégé dühösen meredt le rám. Laurával ellenben ő tényleg elkezdett belőlem kiváltani némi félelmet, mert még mindig úgy nézett ki, mint egy csíkos kis vaddisznó malacka, tekintettel a hajára.
- Micsoda meglepetés! - röhögött fel, és bennem ekkor tudatosult, mennyire rühellem őt, pedig az elején még kedveltem, amíg be nem égetett mások előtt.
- Professzor arrébb tudna állni, mert szeretnék bemenni a könyvtárba? - próbáltam tettetni, hogy tisztában vagyok vele kicsoda ő valójában, de elégé nehezemre esett.
- Azt hittem, Bauer Izabella intelligenciája olyan magas, hogy nem szorul holmi vacak könyvekre, hiszen ő mindentudó.
- Köszönöm, hogy ennyire nagyszerűnek tart, - vágtam neki vissza vigyorogva, és állva a szúrós tekintetét, amivel engem pásztázott.
- Laura elmondta, hogy tudsz a kis titkáról.
- Nem mondanám kis titoknak, hiszen egy családot vágott csak tönkre.
- Nem arra gondoltam! - csattant fel, és megragadva a karomat elhúzott a könyvtár bejáratától egészen a folyosó végéig, ahol egy lezárt ajtó volt, ami régebben átjárást biztosított az egyetem meg a könyvtár között, de történt egy baleset vagy micsoda, és úgy ítélték jobb zárva tartani, hiszen másképpen is meglehet közelíteni az épületet. Ja, egy több órás sétával.
- Fogalmam sincs mire céloz, - adtam a tudatlant.
- Izabella, most már nem kell megjátszanod magad. Tudom, hogy mit mondott neked Laura a mai nap.
- Nem mondott semmi olyant, ami magát érinti.
- Fejezd be, és viselkedj felnőttként! - parancsolt rám. Na, ekkor telt be a pohár.
- Semmi köze sincs ahhoz, hogy kivel mit beszélek! - keltem ki magamból, és nem érdekelt, ki hall meg, hiszen már így is kiváló pletykatémának számítottam, köszönettel Katának, aki elárulta a titkom mindenki előtt.
- Mennyit tudsz rólam? - sejtettem, hogy nem arról akar csevegni velem, hogy Laura miken ment keresztül, hanem saját magáról, de legfőképpen arról mit tudok, mert az volt az egyetlen dolog, ami számított neki.
- Hogy jóban van Benedek Professzorral, ennél többet nem tudok, - próbáltam hihetőbben hazudni, de amint már említettem pocsékul hazudok, és ezt a kata-féle nőcik simán kiszagolják.
- Hazudsz!
- Miből veszi, hogy hazudok?
- A kedves testvérem volt olyan aranyos, és elmondta, hogy beszélt Ádámmal. Ekkor még nem sejtettem semmi különöset a dolgok mögött, de aztán amikor elkezdtem megvalósítani a bosszúm, akkor tudatosult bennem, ő tudja ki vagyok, és mire készülök, ezért nem volt más választásom. Helyesbítve akadt volna két lehetőség, miszerint vagy megölöm, vagy elkezdem gyógyszerekkel tömni, hogy mindenki azt gondolja róla nem beszámítható, így ha eljár a szája senki sem hinne neki.
- Boszorkány! - sziszegtem.
- Tudtad Izabella, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy Ádám napok óta nálatok van a lakásban?
- Mégis honnét? - ha eddig nem voltam iszonyúan pipa Katára, akkor kijelenthetem, ettől felforrt teljesen az agyvizem.
- Előbb tudni akarom, hogy mit tudsz rólam! - kiáltott fel.
- Tisztában vagyok, hogy egyezik az apánk, és arról is tudomást szereztem, ami az édesanyjával történt. Most már értelmet nyert, miért kérte Benedektől, hogy segítsen neki bejutnia ide. Ő tartozott önnek egy szívességgel, hiszen egy egyetemre jártak, és ott ismerkedtek meg, ott lettek barátok, talán ott szeretett önbe a prof, de az is meg lehet, hogy később.
- Vicces nem? Én vagyok a te erős nővérkéd, akinek minden vágya az, hogy pokollá tegye az életed, és éppen az előbb árultam el neked mit csináltam Ádámmal, akit állítólag szeretsz, amit nem tudsz tagadni. Nem csak te vagy olyan szemfüles, hogy kiszúrd az ilyesmit. - Bingó! Tudtam, hogy nem csak egy szívesség állt annak a dolognak a háta mögött, és most minden értelmet nyert. Benedek nem azért érdeklődött annyira Laura teljesítménye miatt, hanem Kata kérte meg rá, meg szerintem ő mondta neki, hogy köpje el nekem azt a kis foszlányt. Vicces, hogy mire képes a szerelem, pláne akkor, ha ki lehet használni.
- Laurának is megmondtam, az én életem már most maga a pokol, nem kell segítség.
- A te szenvedésed nekem az én örömöm, bár anyádnak több szíve lehetne, vagy jobb kapcsolatotok.
- Ezt hogy érted?
- Nem te voltál a konkrét célom, hanem az, hogy anyád szenvedjen, viszont a kapcsolatotok hogy is mondjam? Hagy némi kivetni valót, és tekintettel a beszélgetéseitekre, el kell mondjam, neki fogalma sem volt arról, hogy min mész keresztül, ezért nem szenvedett, leszámítva az ünnepekben történteket, amiről szintén tudomást szereztem, hála Laurának.
- A francba! - suttogtam, mert ez azt jelentette, Laura még mindig összejátszik Katával meg azzal a személlyel, aki segít nekik. - Te hogy találkoztál azzal a fickóval?
- Most már tegezel? Elfelejtetted, hogy én ..... - kezdett bele, de közbevágott.
- Cseszek arra, hogy mi vagy ezeken a falakon belül, mert te egy kicseszett pszichopata vagy! - vágtam a képébe. - Most viszont tudni akarom, te hogy találkoztál azzal a pasassal.
- Miből gondolod, hogy férfi? - szögezte nekem a kérdését, amitől tátva maradt a szám egy percre.
- Laura azt mondta egy fickóval beszélt.
- Én viszont nem.
- Mi a fészkes fene folyik itt? Gondolkodjunk reálisan. Adva van egy fiatal nő, aki szenved az édesanyja elvesztése miatt, amiért egy bizonyos személyt okol, ami pont kapóra jön valakinek, mert konkrétan anyámat akarja támadni, és mi sem egyszerű, ha valaki olyannak okoz szenvedést, akit szeret, hiszen az jobban üt, mint egy konkrét támadás. Adva van egy szerelmes lány, aki pont olyanba szeret bele, aki köthető anyámhoz meg a családomhoz. Mi a fene? - hangosan gondolkodtam. - Ha jól gondolom, már pedig jól gondolom, akkor a nő egy kórházban vagy valami olyan helyen találkozott veled, ahol betegelméjű pácienseket kezelnek?
- Igen.
- Ennek a valakinek sok pénze van, hogy sikeresen eltudta tüntetni ezt a kis apróságot, mert az egyetem átszokta vizsgálni a tanárok hátterét, viszont a te esetedben nem találtak semmit, hiszen arra már nem volt mit megtalálni. Basszus! Két személy áll a dolgok mögött, akik tehetősek, és a Hoffmann családon akarnak bosszút állni, hiszen azzal, ha anyám szenved, akkor a férje is szenved, mert ő az egyedüli, akit mindennél jobban szeret ezen a kicseszett világon. Azok az üzenetek mind csak Hoffmann fiúknak mentek, és eddig mind beigazolódtak egy kivételével. Erik azért ért el sikereket, mert itt tudták figyelni, méghozzá Benedek, Viktornál meg Laura intézte el a dolgokat, ahogy Ádámnál te, Márknál a boszorkány, és Szebasztiánnál............, ugye nem?
- Bizony, Benedek, ahogy te hívod, pedig van rendes neve is, és Nina is mindvégig benne voltak.
- Mit vártak cserébe tőletek a szívességért?
- Azt, hogy tartsunk szemmel bennetek, meg a feladatainkat intézzük el, szóval siess, mert éppen ezekben a pillanatokban Nina és Szebasztián együtt vacsorázik, ami lehet, hogy egyiküknek az utolsó lesz.
- Ezért még megfogtok fizetni mindannyian! - vicsorogtam, de már nyúltam is a telefonomért, hogy felhívjam Richárdot, aki talán az egyetlen volt ebben a helyzetben, akire számíthattam, mert ekkor már profi segítségre volt szükségem. Azonnal elmondtam neki a fejleményeket, ő meg megtudta hol van Szebasztián, mert sikerült bemérni a telefonjának pontos tartózkodási helyét, ami egy volt Hoffmann papa számtalan éttermének. Végig szaladtam az épület hosszú folyosóján mire kiértem a friss levegőre, majd gyorsabb tempóval futottam az étterem felé, ami előtt már ott állt Richárd autója, és gyanítottam, Szebasztián már értesült a történtekről. Amikor beléptem, nem lepődtem meg, hogy az egyik asztalnál ott láttam Szebasztián meg az apját Nina társaságában, akit Richárd nem engedett elmenekülni.
- Izabella, elárulnád mi a fészkes fene folyik itt? - Nina értetlenül nézett rám, amikor odaértem én is az asztalukhoz. Neki fogalma sem volt arról, hogy beszéltem Katával, meg hogy most már tényleg tudok mindent.
- Megvagy! - szólaltam meg kifújva magam, miközben csak is Ninára néztem.
- Mi van? - ezt már Szebasztián kérdezte, aki kezdett ingerült lenni, mert ő romantikus vacsorát akart eltölteni a szerelmével, de mi megzavartuk őket a nagy romantikázásban.
- Beszéltem Katával, és most már tudom, hogy te is benne vagy ebben az egész őrületben nem csak Laura.
- Ezt nem értem, mégis miről beszélsz? - rázta meg a fejét értetlenül Nina.
- Valakik ártani akarnak a Hoffmann családnak, te is köztük vagy. Laura elmondta, őt egy férfi bérelte fel, míg Katát egy nő találta meg, és micsoda véletlen, hogy éppen mindegyik köthető valamilyen módon a családhoz, de legfőképpen te, hiszen Szebasztián gyerekét várod.
- Neked elment az eszed? Túl sokat vagy együtt Ádám....- kezdett bele Nina, de aztán leesett neki, ezzel elszólta magát, mert Márkon, Richárdon és Eriken kívül senki másnak nem mondtam el, ahogyan ő sem, így csak az tudhatott róla, akinek van valami köze a bizonyos történéseknek.
- Elszóltad magad, mert a jelenlevők közül, csak Richárd tud arról, hogy Ádám velem van, hiszen a többiek úgy tudják az apjánál van. Csak két személy tud róla még, de velük biztosan nem beszéltél róla, de Kata is tudott róla, mert ő figyeltet, vagy mit tudom én mit művel az a hibbant. - vázoltam nagy ívben a dolgokat, majd elhalkultam, mert Szebasztián megkért, hogy valaki pontosítsa már, hogy miről is van éppen szó, mert ő nem ért semmit.
- Laura, a volt legjobb barátnőm elcsábította Viktort, egy pipa. Erik sikereket ért el, két pipa. Ádám gyógyszereket kapott Katától, így ő lett az őrült, hála a sok bogyónak, ami szerencsére kitisztult belőle, és nem okozott maradandó károkat, három pipa. Márk megtudta, nem az övé a lánya, tehát csalódott hiszen az a kislány tartotta egyben a szánalmas családnak nem nevezhető köteléket a banyával, négy pipa. Már csak te maradtál. - Konkrétan Szebasztiánnak magyaráztam, aztán a barátnőjéhez fordultam, akitől elkapott egy elégé erős hányinger, meg undor. - Méreggel akartad megölni ugye?
- Nem tudom miről beszélsz, hiszen ismersz.
- Nem Nina, nem ismerlek! - ráztam meg a fejem.
- Igen, méreggel akartam megölni, - vallotta be végezetül.
- De miért? - Szebasztián nem érette, hogy aki állítólag szerelmes belé, miért akart végezni vele.
- Ádám miatt igaz? Azért, mert kihasznál? - tök egyértelmű volt.
- Legszívesebben én okoztam volna neki fájdalmat, de sajnos Kata már lefoglalta, így nekem maradt ő. - Bökött a vele szemben ülő felé, majd folytatta. - Az egész kapcsolat egy szánalmas színjáték volt, amiben mindig is én voltam a felesleg, mert rá kellet döbbennem, az a szemét végig csak kihasznált engem, és mind végig utánad csorgatta a nyálát. Összeroppantam a szakítás után, de jött egy férfi, aki csodálatos ajánlatot tett nekem, miszerint ha segítek tönkretenni a családot, Ádám meg fog fizetni mindenért. Összebarátkoztam veled, ahogyan Laura tette, míg ő Viktor ügyén dolgozott, én addig a tökéletes alkalomra vártam, ami el is jött, viszont necces volt az egész, hiszen úgy kellet teherbe esnem, hogy Szebasztiánnak ne tűnjön fel, de megoldottam, min láthatód, - elnevette magát, mintha olyan büszke lenne magára, meg a tettére.
- Szóval egész végig kihasználtad a fiam? - kapcsolódott be a beszélgetésbe, az eddig csendben ülő Richárd is.
- Az elején tényleg csak a feladat miatt csináltam, de aztán rádöbbentem, hogy még mindig szeretem Ádámot, viszont már benne voltam a szerződésben, amit az ördöggel kötöttem, nem tudtam kihátrálni. Mindent sajnálok! - ez volt az utolsó mondata Ninának, mielőtt megjelentek a rendőrök, akiket Richárd hívott ki miután telefonon elmondtam neki a sztorit, amit Katától tudtam meg. Durva volt látni, hogy akiket eddig a barátaimnak tartottam, képesek voltak ilyen mocskos módon elárulni engem. Viszont a java még csak most kezdődött. Aznap letartoztatták Ninát, aki ellen emberölési kísérlet lett a vád, amihez bizonyíték is lett, mert a pohárban megtalálták a mérget, amit szerencsére Szebasztián nem fogyasztott el hála az apjának, aki időben odaért. Laurát, Katát, Benedeket és Márk volt feleségét nem tudták letartoztatni, ellenük semmink nem volt, bár Kata ellen ott lett volna a gyógyszerezés, amit Ádám ellen követett, de nem tudtuk volna hozzákötni. Aznap indult el a lavina, ami vészesen közeledett felénk.
Ha érdekel egy csere, bátran küld be az oldalad nekünk. :D
VálaszTörlés