Izabella és az élet
10. Fejezet
Hazugságok és egy kis probléma megoldás
,,Ami az egyik embernek őrület, az a másiknak valóság."
Tim Burton
Néha könnyebb hazudni, mint megmondani másnak az igazságot, pláne akkor, ha az igazsággal mindent tönkre teszünk, és fájdalmat okozunk vele. Talán ez motíválta anyát, amikor eltitkolta előlem az igazságot az apámról. Kiskoromban mindig szomorú lettem, ha láttam egy boldog családott, mert tudtam, nekem soha sem lesz olyan. Aztán lett egy apukám. Évente egyszer-kétszer beültünk sütizni meg beszélgetni egy cukrászdába, de csak oda, mert nem akarta, hogy a családja tudjon rólam.
Akkor választanom kellet, vagy így megy minden tovább, és lesz apukám, vagy soha többé nem találkozunk. Az első lehetőséget választottam, idővel sikerült belenyugodnom a dologba, de nagyon fájt, hogy csak is egyszer láthattam őt, és soha sem hívhattam fel telefonon, nehogy a felesége rájöjjön a dologra.
- Mi van? - kapkodtam levegő után a döbbenettől, amikor Kornél közölte velem, hogy Katáról nem talált semmi lényegeset, viszont az apámról annál többet. Pár nappal mindenszentek után kértem meg őt, hogy ne csak Katát, de apámat is nyomoztassa le, mert belefáradtam ebbe az egészbe, és meg akarom neki mondani a magamét.
- Iza, én annyira sajnálom, de képtelenség, hogy Hendre Gábor Márton legyen az édesapád, - közölte velem a rossz hírt, miszerint akit eddig apámnak hittem, ő nem lehet az, de nem értettem miért.
- Miből gondolod?
- A feleségével balesetet szenvedett pontosan akkor, amikor anyáddal kellet volna találkoznia, hogy összehozzanak téged. Bárhogy számoltam, sehogy sem jött ki a kilenc teljes hónap, amire anyád olyan büszke, és amit nem egyszer Vivien képébe vágott, hogy te milyen jó gyerek voltál, hogy pontosan kilenc hónapra születtél. Ez a fickó pontosan akkor, amikor neked keletkezned kellet éppen kómában feküdt egy kórházban, és körülbelül két teljes évig szobanövény állapotban tengette a mindennapjait. Komolyan, Viktor szerint csoda volt a feltámadása, mert már mindenki lemondott róla.
- Mi van, ha ő nem is az, akire gondolsz? Mi van, ha egy másik Hendre Gábor Mártonról van szó? - utolsó mentsváram volt, amibe kapaszkodtam, mert nem akartam elhinni ezt az egészet, hiszen anyámnak semmi oka sem lett volna hazudni nekem. Egészen eddig azt hittem, mi voltunk régebben a tökéletes anya-lánya páros, akik mindent megtudtak beszélni, és nem voltak titkaink egymás előtt, de mára már tudom, tévedtem.
- Ő az? - egy képet mutatott nekem, amin apám, vagyis az állítólagos apám nézett vissza rám, mert bárhol felismertem volna ezt a képet, mivel otthon keretezve lógott a falamon az ágyam felett.
- Igen, ő az.
- Nagyon sajnálom! - ölelt át Kornél, én viszont még mindig döbbenten meredtem magam elé, hiszen alig tudtam felfogni a hallottakat, miszerint az egész életem egy hazugság volt. Kornél azt is kiderítette, hogy a most már nyugdíjas színészt (eddig is tudtam, hogy mi a foglalkozása, mert szoktam tévében láttni), anya bérelte fel, és tényleg van családja, viszont ő nem az édesapám.
Itt kicsit átgondoltam a dolgokat.
- Majd szólj, ha Katáról megtudsz valamit, és nem bánnám, ha a valódi apámról is megtudnék egy-két infót.
- Rendben, de eltart egy darabig, mert most sok dolgom van.
- Oké, majd hívj! - elköszöntem tőle, és megindultam Erik lakása felé. Az úton azonban milliónyi gondolat cikázott a fejemben, hogy anya miért nem mondta meg az igazságot, hiszen ő hajtogatta nekem folyton, ,,hazudni nem szép dolog", most meg kiderült az igazság, és ez fáj.
- Hé, süket Izabella! - kiáltott valaki utánam, én meg megtorpantam, és a hang irányába fordultam, lecsekkolni kicsoda kiabált nekem. Nem kellet sokat agyalnom, Blanka rohant felém az eszméletlenül magassarkú csizmájában, amiben még menni sem tudott.
- Nem vagyok süket! - tiltakoztam bevárva őt, nehogy még az is probléma legyen, hogy nem várom meg.
- Körülbelül húsz perce kiabálok utánad, és nem hallatod meg.
- Bocs, csak nagyon zűrös napjaim vannak, - mentegetőztem. Tényleg zűrösek a napjaim, a heteim és a hónapjaim is, hála Ádámnak, Márknak, Katának meg az édesanyámnak, de ezt nem mondtam el Blankának, mert semmi köze sincs hozzá. Mellékesen Laurával sem sikerült rendeznem a barátságomat, így amit is fáj kicsit a fejem, mert annyi mindent csinálnék, de semmire sincs életerőm.
- Ja, mert másnak nincs! - vicsorgott rám. Megigazította a szoknyáját, majd a haját igazgatta, és ezzel telt el több, mint egy teljes óra mire rendbe szedte magát, mivel neki fontos a tökéletes megjelenés, hátha észreveszi őt egy herceg. Komolyan, egyszer egy piálós esten elmesélte, hogy olvasta neten mennyi szingli herceg futkározik szabadon, és mivel nem csúnya így simán lehetne belőle hercegné, vagy jobb esetben királynő.
- Bökd ki! - kiáltottam rá. Az összes türelmem elfogyott, amit rá szántam, ezért képtelen voltam nyugisan beszélgetni vele, meg amúgy is sejtettem, hogy csak a véremet fogja szívni.
- Nem lehet csak úgy utánad futni? - úgy nézett rám, mintha egy szánalomra méltó valakit nézne éppen, vagy egy kiskutyát, akinek hiányzik az egyik végtagja. Mivel egyik sem volt rám igaz, ezért nem vettem magamra a kissé érdekes nézését.
- Valamiért nem arról vagy híres, hogy csak úgy futsz utánam, szóval?
- Ádámról lenne szó.
- Mi van vele? - a neve említésére kicsit megugrottam.
- Furcsán viselkedik.
- Pontosabban? - mivel neki minden ,,furcsa", ezért kicsit bővebb kifejtésre vártam, amit meg is kaptam tőle. Blanka szerint Ádám mostanság szétszórt, feledékeny, és egy csomó olyan dolgot csinál, amiket eddig nem, és ettől enyhén furcsa. Elmondása szerint a Fagyöngy ügyeit is inkább Kitti intézi, a kocsiját meg Karola használja, sőt még pénzt is ad neki, ahogyan a többi szőke IQ harcos pincércsajnak, akik ott dolgoznak. Az elhangzottak közül ezek ragadtak meg legjobban bennem, mert bár Ádám régebben egy don juan volt, de mostanra több esze lett, és állítólag Katával alkot egypárt nem pedig azokkal a plasztikokkal.
- Kittivel már nem igazán bírjuk ezt az egészet, mivel szó szerint mi visszük az egészet, mert Robi a lányokat rendezi, és kb minden egyes nap veszekedéseket szül Ádám viselkedése. Karola meg a bandája azt hiszik mindent szabad nekik, ezért csesznek melózni.
- Nem hittem volna, hogy ilyen rossz a helyzet.
- Izabella, azt kell mondanom, hogy lesz ennél még rosszabb is. Ha nem csinálsz semmit, akkor a Fagyöngynek annyi lesz hamarosan.
- Beszélek vele, - ígértem meg neki kedvesen, aztán elköszöntem tőle, és egyenesen hazáig meg sem álltam, ahol újabb bonyodalom fogadott engem, ahogyan beléptem az ajtón. Konkrétan egy váza repült felém.
- Itt meg mi folyik? - kiabáltam kiadva magamból a felgyülemlett feszültséget. Pár perccel később tisztult csak ki a kép előttem, mert addig levegőért kapkodtam olyan gyorsan jött felém a váza, hiszen nem mindig jellemző rám, hogy belépve nekem csapódik egy repülő váza.
Ádám és Erik veszekedett a bejárati ajtótól nem messze, vagyis akkor mire kitisztult a kép nálam, már csak álltak egymással szemben csendben egymást szúrósan méregetve.
- Ádám beugrott látogatóba, de már megy is - szólalt meg elsőnek Erik, és megragadta Ádám karját, aki egy rántással kiszabadította magát a szorításból. Valamiért volt egy olyan érzésem, ennek a veszekedésnek még nincs vége.
- Ne olyan gyorsan! - fújtatott a vendégünk, akin látszott, hogy egy kicsit már nem józan, mert elégé megingott, és a beszédén is, no meg a szagán is érezhető volt, hogy ivott.
- Mit keresel itt? - léptem hozzá közel, de ellökött magától. Szerencsémre Erik elkapott, így nem csapódtam neki a falnak, bár nem sok mentett meg attól, hogy erősen nekivágódjak.
- Csak látogatóba jöttem, - kiabálta rám nézve.
- Ádám azt akarta tudni, hogy nekem is megvoltál, vagy csak Márk volt olyan szerencsés, - suttogta a fülembe Erik, én meg azt hittem felrobbanok.
- Neked mi közöd ahhoz, hogy én kivel mit csináltam? - csattantam fel indulatosan, hiszen ez már tényleg sok volt nekem, mivel úgy tudtam ezt már lejátszottuk egyszer vagy kétszer. Ádám mostanság olyan, mintha nem is ő lenne, hanem egy teljesen más ember, akit kicseréltek, vagy elraboltak az ufók. Ha választanom kellene, akkor biztosra veszem, hogy elrabolták az ufók, és az agyát teljesen átprogramozták, aztán visszaküldték őt engem boldogítani.
- Azért, mert egy ócska lotyó vagy! - kiabálta bele a képembe. Mondanom sem kell, ebből oltárira nagy verekedés tört ki, mert Erik nem igazán díjazta a szavait, ahogyan én sem, de én megtudtam állni, hogy ne verjem be a képét, viszont a mostohatesóm képtelen volt rá. A verekedés elégé hamar elfajult, és a szomszédok is ki jöttek a folyosóra, mert ott folytatódott a további ütlegelés, miközben jómagam próbáltam őket visszafogni, és lenyugtatni nem sok sikerrel. Az egyik kedves szomszéd kihívta a rendőröket, akik bevitték Ádámot, mivel Erik önvédelemből védte magát Ádámmal szemben, aki betört a lakásunkba.
- Tényleg nincs vele minden rendben, - adott nekem igazat Erik, mert ezek után számára is világossá vált, hogy Ádám elégé megváltozott. Pár nappal ezelőtt leültünk együtt beszélgetni a Richárd-gyerekekkel meg az ikrekkel megbeszélni, és akkor még mindegyik lehurrogott, hogy csak képzelődök, és nem kell Ádámnak segítség, mert jól van. Aha, hát ma Erik is megbizonyosodhatott afelől, miszerint semmi sincs jól.
- Megvizsgáltam, és semmi komolyat nem találtam, viszont az elmondásod alapján arra következtetek, hogy nem fizikai problémáról van szó. -Közölte velem kicsit később Viktor, amikor a rendőrök bevitték a kórházba, mert elájult a sok piától, amit magába öntött.
- Elégé látványos a hangulatingadozása, hiszen egyszer normális volt velem, aztán meg elégé bunkó, meg mostanság furán viselkedik Blanka ma elmesélt egy-két sztorit. Lehet, hogy bipoláris zavarról van szó?
- Á, nem hiszem, mert nem mondható rá, hogy depressziós, inkább csak a hangulata változó, meg a viselkedése, - legyintett Ádám testvére.
- Szerinted mit kellene csinálnunk vele? - kíváncsiskodtam. Nagyon aggódtam a testvére miatt, és szomorú voltam, mert nem tudtam rajta segíteni, pedig nagyon akartam.
- Az lenne a legjobb, ha egy profi szakember véleményt alkot róla, és csak aztán kezdenénk agyalni Ádám sorsáról, hiszen nem biztos, hogy tényleg nagy a baj. - Ingatta a fejét Viktor, én meg elmeséltem neki a történteket, no meg a Blanka által említetteket sem hagytam ki, ahogyan a temetős esetet is közöltem vele. Az elmesélteknek és még jó sok dolognak köszönhetően kezdett összeállni a kép bennem, miszerint miattam vált ilyenné Ádám, mert mielőtt megtudta a Márk-sztorit semmi baja sem volt, most viszont kész őrülté változott, aki azt se tudja mit művel. Ha tehetném, visszaforgatnám az időt, és mindent megváltoztatnék, de sajnos képtelen vagyok erre, így marad a sajnálkozás és az önvád, önmarcangolás, miszerint ez az egész az én hibám.
Ahogy a kórház folyosóján ültem a székben várva anyámra meg a nevelőapámra, akik ahogyan megtudták a dolgot azonnal elindultak. Velük ellenben Richárd külföldön van, őt nem tudták elérni Erikék, viszont Vivien közölte Viktorral, hogy Ádámnak nincs semmi baja, ő nem fogja otthagyni a szállodai szobáját csak is azért, hogy ide fusson, aztán meg vissza. Igen, azt hiszem mindenki ilyen anyukát szeretne. Viszont a másik apukája anyáékkal együtt érkezett meg egy hosszú pár órás út után be a kórházba, hogy megtudja mi a baja a fiának. Anya vállán sírtam ki magam, de nem mondtam el neki amire rádöbbentem, hiszen most más volt a fontosabb, és arra amúgy is ráértünk még beszélgetni.
- Nagyon összeverekedtek?- érdeklődött anya szórósan ölelve engem. A mostohaapám meg Ádám apja az egyik orvossal beszélgetett, akit Viktor kért az öccse mellé, hogy megállapítsák mi is a pontos diagnózis rá, mivel nagyobb a gond, mint hitték. Estére megállapította a szakértő bácsika, hogy Ádám mégis csak depressziós, sőt a legsúlyosabb fajtából, így a Viktorral folytatott eszmecserénk nem is állt olyan távol a valóságtól, mint hittük. Viszont, az is világossá vált számunkra, hogy Ádám nem maradhat továbbra is egyedül, és mivel szüksége van orvosi felügyeletre, így egy ideig bent tartják megfigyelésre, majd pár nap múlva szépen eldől, hogy mi lesz a legjobb számára.
- Ha lehetne, akkor inkább kerüld el egy kis időre, - közölte velem Viktor, miszerint jobb lenne, ha egy bizonyos ideig nem mennék Ádám közelébe, mert az nem tenne jót neki.
- Rendben! - mivel már csak egy újabb jelenet hiányzott volna, inkább beletörődtem, és nem kezdtem hisztizni, miszerint én akkor is bemegyek hozzá, ha törik, ha szakad, pedig azt akartam volna tenni, de semmit sem értem volna el. Az egy borzalmas este volt, mert aznap mindannyian fáradtak voltunk, de egyikünk sem tudott nyugodtan ledőlni pihenni, mert mindenki túlságosan aggódott. Két nappal később Ádám elhagyta a kórházat saját felelősségre, és az apja haza vitte magával vidékre, hátha a levegőváltozás jót tesz neki, de semmi haszna nem volt. Ahogyan haza ért ugyanott folytatódott minden ahol abbamaradt, csak rosszabb lett minden. Egyre többször hívott az éjszaka közepén, hogy elmondjon minden féle ócskaságnak, vagy előadás közben küldözgetett nekem üzeneteket, miszerint figyel engem, és reméli, hogy nem Márkkal fogok találkozni, akit szintén elkezdett zaklatni.
- Én ezt már nem bírom! - csapott rá Márk az asztalra egy újabb sértő üzenet elolvasása után. Egy kis cukrászdába ültünk be beszélgetni, mivel mindenki elkönyvelte Ádám megjavulását csodának, miközben rosszabb lett a helyzet, csak senkinek sem tűnt fel, mert mindenki azt gondolta jót tett neki a falusi levegő. Hát, tévedtek.
- Nekem mondod? - ráncoltam össze a homlokom, és kicsit összerezzentem, amikor megcsörrent a mobilom, mert azt hittem megint Ádám írogat rejtett számról, vagy hívogat mániákus módjára. Szerencsére csak Nina üzent, hogy elmarad az utolsó előadás, így nem kell visszamennem az egyetemre.
- Rajtad is látszik, hogy mennyire megvisel - mért végig, aztán inkább elfordította rólam a tekintetét. Tegnap mondták ki a válását, és Kinga már más nyakán élősködik, de a kislány legalább nyugisabb körülmények között nőhet tovább, bár nem lesz neki könnyű több szempontból nézve is.
- Inkább az visel meg, hogy nem tudok rajta segíteni, - vallottam be neki az igazságot. Teát szürcsöltem, és a süteményemet böködtem, de egyikhez sem volt erőm megenni, vagy meginni, így csak úgy csináltam, mintha olyan lelkesen eszegetnék, és élvezem Márk társaságát. Kint esett a hó meg szakadt az eső egyszerre, ami még jobban rányomta a hangulatomra a bélyegét.
- Viszont van egy jó hírem.
- Mi lenne az? - reméltem nem velem, vagy Ádámmal kapcsolatos a dolog, de tévedtem.
- Richárd elintézte neki, hogy befeküdjön egy klinikára...
- ahol majd teletömik gyógyszerekkel, és szobanövényt csinálnak belőle. - Fejeztem be helyette a mondatot.
- Jó lesz ott neki, - próbált nyugtatni Márk, de nem sikerült neki, viszont Richárdnak hála Ádám pár nap múlva befeküdt egy klinikára, ahol kivizsgálták, és bent fogták egy időre, viszont nekünk addig is nyugtunk lett, mert megszűntek a zaklató hívások meg az üzenetek.
---;---
Augusztus 20
,, Magyarországon minden év augusztus 20-án (székesfehérvári
temetésének dátuma) állami ünnepként, mint István király szentté
avatásának napját ünnepelik meg. Mumifikálódott jobb keze a Szent Jobb magyar nemzeti és katolikus ereklye.
forrás: Google''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése