Izabella és az élet
11. Fejezet
Mindig kék az ég
,,Az az igazság, hogy a hűtlenség kéz a kézben jár a lebukással. Az egyik nem létezik a másik nélkül."
Szex és New York c. film
A napok teltek, és úgy tűnt a dolgok kezdenek helyre állni.
Ádám specialista kezekben gyógyulgatott, miközben azt hajtogatta Richárdnak, hogy nem ő üzengetett nekem és Márknak, és nem ő hívogatott minket, de egyikünk sem hitt neki, vagyis jómagam azért elbizonytalanodtam, mert Kata is elégé gyanúsnak tűnt nekem. Apropó Kata. Igen, a drága professzor egy nagyon szemét hárpiává változott, és egy idő után már magam is megértettem miként értette azt, hogy ,,pokollá teszem az életed" kifejezését. A napok, a hetek teltek, mi viszont még mindig ott tartottunk, hogy ha megláttuk egymást inkább elfordultunk, vagy irányt váltottunk, ezzel jelezve a másiknak, mennyire utáljuk, viszont ez még így is jobb volt, mintha keményebb dolgokkal törtünk volna a másik orra alá borsot. Laura barátnőmmel se sok minden változott, bár sikerült megbeszélnünk a dolgokat, amiket eltitkoltam előtte, de mindketten éreztük, hogy kell még egy kicsi idő, amire helyre tud jönni az egész barátságunk. Ezzel ellenben Erik nem igazán díjazta, mert ő ki nem állhatta Laurát, és ennek többségében hangot is adott, ami megint csak rajtam csattant, ahogyan Laura részéről is, mivel ezek kölcsönösen rühellték egymást. Ha minden igaz, akkor erre mondják két tűz között.
- Szebasztián vette át a Fagyöngyöt? - álltam meg Kitti mellet a bár előtt. A könyvtárból tartottam haza, amikor észrevettem őt, amint éppen a kinti tábla árukínálatát cserélte le egy másikra a hidegben. A hetek múlásával egyre rosszabbra fordult az idő, és egyre hidegebb lett, ezért már elkellet egy jó, vastag, puha kabát.
- Igen, viszont sokkal jobb lett a helyzet. Tudtad, hogy kirúgta a szőke plázacicákat? - közölte velem ujjongva, mivel ez számára nagyon jó hírnek minősült, mert valójában ki sem állhatta őket. A semmitevők bandáját Szebasztián kirúgta, és amikor perrel fenyegettek, miszerint kiadják hogyan vette fel őket Ádám, közölte velük kedvesen, hogy a Hoffmannokkal nem érdemes ujjat húzni, és ez be is vállt, hiszen ki lenne olyan bátor, hogy provokálja őket.
- Akkor legalább most nyugi van, - nevettem fel.
- Nem igazán, mert most hárman visszük az egészet, de ha minden igaz, akkor hamarosan új munkatársakat kapunk, vagyis Szebasztián valami ilyenről beszélt az előbb. - Látszott Kittin mennyire fáradt, hiszen őt is elégé megviseli, hogy Ádám nincs jelen, és kapott egy új főnököt, no meg pár új embert, akiket majd neki kell betanítani, vagyis legalább elmagyarázni mit hol találnak, viszont legalább megszabadult a szerencsétlenségektől, akik amúgy sem csináltak semmit csak a levegőt rontották.
- Bejössz egy üdítőre vagy alkoholra? - mutatott befelé a bárba.
- Á, nem igazán van hozzá kedvem, meg amúgy is tanulnom kellene, ha már egyszer egyetemista vagyok, vagy mi a szösz.
- Akkor jó tanulást! - búcsúztunk el egymástól, mert nem akartam tovább feltartani őt, hiszen így is elégé sok tennivalója akadt, meg bentről Blanka kikiabált neki, miszerint elkélne a segítség bent. Éppen haza felé tartottam, amikor megcsörrent a telefonom. Richárd hívott.
- Mi a helyzet Ádámmal? - érdeklődtem kíváncsian, mert ezen kívül semmi más nem érdekelt Richárddal kapcsolatban.
- Jobban van, ezzel ellenben még mindig azt bizonygatja nekem, hogy nem ő zaklatott benneteket, - közölte velem ridegen, ahogyan az üzletfeleivel szokott tárgyalni.
- Akkor vajon ki? - ezen elgondolkodtam, hiszen mégis kinek lenne az a legnagyobb hobbija, hogy engem zaklasson, és hülye üzenetekkel bombázón, amiknek alapjáraton semmi értelmük sincs csak az én idegesítésemre jók.
- Nem tudom, de már ráállítottam az embereimet. Sajnos lenyomozhatatlan a szám, viszont ezzel ellenben sok érdekes infót megtudtunk.
- Mégis mit? - Jézusom, ez mit tudhatott meg? Még belegondolni is rossz volt ebbe az egészbe, de azért kíváncsivá is tett, vajon mik derülhetek ki.
- Valaki feltörte Alex közösségi oldalát.
- Ennyi?
- Tárgyalásom van, pá! - és le is tette, szóval semmi többet nem tudtam meg, amit eddig nem tudtam. Ezzel szemben kezdtem úgy érezni, hogy bekattanok, mert a fejemben több millió gondolat kezdett összeállni, miszerint Alex oldalának feltörése és Kata furcsa viselkedésének köze lehet egymáshoz, ami persze csak konspiráció volt, de kezdett nagyon zavarni. Időközben beértem a lakásba, ami Erik nélkül elégé kihaltnak tűnt, mivel ő megint Olaszországban tartózkodott valami igen érdekes előadáson. Nem sokat beszélünk, mert folyton elérhetetlent jelez a telefonja meg a gép is, amikor videó hívást próbálok indítani egy kis csevegésre. Tehát, adva volt egy nyugis este, amit egyedül tölthetem temérdek kajával, mert Erik telepakolta a hűtőnket, nehogy éhen haljak, amíg nincs idehaza.
- Basszus! - kiabáltam, amikor leültem a tévé elé, és semmi normális műsort nem találtam benne, ami persze kiborított, mert engem minden kiborít. Miután megtanultam az anyagot, és elolvastam egy jó vaskos könyvet, vagyis csak a felét, mert meguntam, és a többi részéről neten amúgy is több leírást találtam, mint a könyvben, ezért a kései vacsimat a tévé előtt fogyasztottam el. Egy elégé hangos és ütemes kopogtatás zavarta meg a nyugis pihenésemet, amit amúgy is kezdtem megunni.
- Izabella! - ordibálta Nina megállás nélkül verve az ajtót, mint egy zakkant örült.
- Nina? - döbbentem meg teljesen, de azért végre kinyitottam neki az ajtót, mert biztos voltam benne, hogy a szomszédok kezdenek a telefonjuk után nyúlni, és a rendőrök számát tárcsázni. Kinyitva egy elégé zavaros fiatal hölggyel találtam magam szembe, aki úgy nézett ki, mint egy hajléktalan. A ruhája kicsit szakadt volt, és vizes, ahogyan a haja is, pedig kint nem is esett az eső, ahogyan már hetek óta nem esett semmi az égből.
- Ráérsz? - törölgette meg a szemeit, amik a gyér kinti fényben is jól láthatóan véresre sírt. Nem szóltam semmit csak kitártam az ajtót előtte, és beengedtem, amit hálálkodva elfogadott. Mivel még az egyetemen sem tanítottak olyant, hogy mit kell ilyen helyzetben tenni, ezért improvizáltan, hiszen egyik barátnőm sem szorult még eddig az én nagy segítségemre, de végre kiélhetem rajta a pszichológusi énemet.
- Hozok egy bögre forró teát, meg egy törölközött - hagytam ott a nappaliban a kanapén ülve egy csomag zsepi társaságában. A konyhában pont elfogyott a tea, de a kicsi kamrában szerencsére találtam kamillásat, amiért hálát adtam Istennek, mert az alkohol is elfogyott, így meg nem tudtam volna semmivel sem megkínálni. Na, nem mintha szeszt akartam volna Ninának adni, de azért megfordult a fejemben, hiszen a tévében mindig egy üveg bor mellet dumálják ki a lányok a problémákat.
- Köszi! - köszönte meg a teát, amikor letettem elé a bögrét.
- Mindjárt hozok törölközött is, meg egy felsőt, meg nadrágot, ne kelljen továbbra is ezekben a vizes ruhákban ülnöd - gyorsan berohantam a szobámba. Szerencsére ő vékonyabb volt nálam, ezért nem okozott gondot a ruha, mert sok melegítőm akadt, viszont a törölközővel akadtak gondok, mert a tiszta nem használt törcsik Erik szobájában voltak egy szekrényben, és oda nem szívesen mentem be, de vészhelyzet akadt, így tettem a ,,ne menj be a szobámba,amikor nem vagyok itthon" szabályunkra. Nehézkesen kinyitottam a szobája ajtaját, és egyenesen a szekrényhez lopakodtam, de azért jól körbe néztem, mintha még soha sem jártam volna a szobájában. Megtaláltam a szekrényt, ahol a tiszta törölközőket tárolta, majd megindultam kifelé, amikor véletlenül levertem egy halom papírt az íróasztaláról. Természetesen véletlenül vertem le, nem pedig szándékosan, viszont, ha már úgyis leestek megnéztem az összeset.
- Számlák, csekkek, basszus! - kaptam a fejemhez, amikor a kezembe akadt egy címezetlen boríték, aminek pont olyan illata volt, mint amilyen parfümöt Laurától kaptam még tavaly karácsonyra, amikor öribari karit tartottunk. Már akkor hányingerkeltő volt az illata, és azóta is felfordul a gyomrom, ha megérzem. Ezzel ellenben tombolt bennem a vágy, hogy csak úgy letegyem, és kisétáljak, aztán így is tettem, és átadtam a törölközőt Ninának, aki kezdett megnyugodni egy kicsit. Gyorsan átvette a vízes ruháit szárazra, miközben én azon vacilláltam, hogy vissza menjek Erik szobájába elolvasni a levelet(láttam benne egy összehajtott levelet), vagy legyek jó kislány, így viszont soha sem tudom meg ki írta, és miért vagy olyan illata, mint a barátnőmnek.
- Bocs, hogy zargatlak, de nem tudtam kihez mehetnék. Ha otthon maradtam volna, akkor biztosra veszem bekattanok, amit szeretnék elkerülni, - kezdett bele Nina, amikor frissen visszaült a kanapéra. Pár perc alatt úgy rendbe hozta magát, hogy nyoma sem volt a csapzott hajléktalannak, aki bedörömbölt az ajtón, helyette egy csinos fiatal hölgy ült velem szemben, száraz göncben, és hajjal, teát szürcsölve. Jómagam a kedvenc fotelemben foglaltam helyet, amit úgy igazítottam, hogy pont vele legyek szemben, így megkönnyítve a kölcsönös pozitív kisugárzást, amivel azt sugallom neki, ,,minden rendben lesz, nekem elmondhatsz mindent".
- Mi történt? - kérdeztem végre rá, mert már nagyon kíváncsi voltam, de nem igazán akartam zargatni, inkább megakartam várni, amíg ő kezd bele, de elfogyott a türelmem és már 22 óra 30 percet jelzett az óra, ami jelezte ideje lefeküdni, pláne egy ilyen fárasztó nap után, mint amilyen az enyém volt.
- Terhes vagyok! - tört ki belőle ismét a sírás, én meg az arcomhoz kaptam, amolyan ,,inkább fogtam volna be a szám" stílusban.
- Micsoda? - először azt hittem rosszul hallok, aztán megint megismételte, és akkor már leesett, hogy semmi baja a hallásomnak. Igen ám, csak hót fix fogalmam sem volt mit kellene tennem vele.
- Az apuka tudja már? - félve kérdeztem rá, pedig fogalmam sem volt róla, hogy ki a gyerek apja.
- Szerinted képes voltam ilyen állapotban elmondani neki, amikor kb pár órája tudom, és azóta a hideg vízben ültem a fürdőben? - elégé szúrósan nézett rám, ebből kikövetkeztettem, jobban meg kell fontolnom mit kérdezek, ellenkező esetben megszívom.
- Miért ültél a hideg..? - értetlenkedtem, de tényleg érthetetlen volt az elhangzott dolog.
- Kellet valami, ami lehűtsön, és amúgy sem volt hideg, inkább langyosnak nevezném.
- Utána meg beállítottál ide vizesen, értem. Szóval, hogy történt a dolog?
- Komolyan, te akarsz pszichológus lenni, amikor ilyen hülyeségeket kérdezel? Szerinted mégis hogyan történt? - inkább befogtam a számat, és lehajtottam a fejemet, mert rágondoltam arra, hogy mit akartam erre kapásból válaszolni. Felkavarodott a gyomrom.
- Lapozzunk! - jeleztem neki a kezemmel, miszerint ,,köszi, de nem akarok belemenni részletesen a dologba". Nina név nélkül elmesélte, hogy egy "bizonyos" parti után egy "bizonyos" személy haza szállította, és történtek "bizonyos" események, amiknek nem kellet volna megtörténnie, de egyikük sem tudott nemet mondani a vágyra, ami akkor feltört bennük, pedig ellenkező esetben most nem lenne ekkora csávában Nina.
- Nem tudom mit csináljak. Erre még a legrosszabb rémálmaimban sem álltam készen, nem pont most, amikor új lakásba kell költöznöm, és az életem száznyolcvan fokos fordulatot vett hála annak a szemétnek. Oh, Istenem! - Nina körülbelül végig járta az egész nappalit miközben azt a személyt szidta, aki miatt most elégé nagy csávában, vagyis teherben volt, viszont a nevét nem akarta elmondani nekem, amit nem értettem.
- Miért nem árulód el a nevét? - próbáltam kiszedni belőle, de eszébe se jutott kibökni a száján, azt a nyamvadt nevet. Jó, nem tudtam mit tettem volna akkor, ha megtudom, hiszen ez nem az én dolgom volt, hanem két felnőtt emberé, akiknek vállalniuk kell a felelősséget.
- Okos kislány vagy, találd ki! - bökött felém a mutatóujjával, ami a többivel eltérően nem piros színű volt, hanem totálisan sötét fekete, amit még méteres távolságból is jól kivehető volt. Miközben őt néztem, és hallgattam egyszer sem fordult meg a fejemben Ádám vagy Márk, ezért hálás voltam, hogy végre volt valaki, aki képes volt őket kiverni a fejemből, még ha csak pár perc erejéig is.
- Most elvárod, hogy tippeljek? - ezt nem tudtam sehogyan sem értelmezni, így inkább passzoltam a dolgot, hiszen annyi minden miatt emésztettem magam, hogy úgy döntöttem, ez nem az én dolgom. Nina kezdett megnyugodni, ahogyan én is, mert elmúlt a beállításakor elszenvedett rémület, amikor megláttam őt, és fogalmam sem volt róla mi lehet a baja, vagy hogyan tudnék rajta segíteni. - Megtartod ugye?
- Persze, hogy megtartom! - csattant fel, és végre visszaült a kanapéra. A szemei kezdték megszokni a mozgását, mire végre abbahagyta. Pár órával később még mindig azon törtük, vagyis törte a fejét, hogyan közölje az apukával ezt a remek hírt, miszerint a kis légyottból,( ahogyan ő nevezte) hamarosan kézen fogható bizonyíték lesz. Jó, be kell vallanom, sajnáltam Ninát, helyesbítve egy részem sajnálta, mert most tényleg nem a lehető legjobb időszakot élte meg, viszont ha jobban vigyázott volna, akkor nem lenne ekkora bajban, de tisztelendő cselekedett, hogy nem rohant megölni a picit, hogy aztán úgy csinálhasson, mintha semmi sem történt volna.
- Megágyazok az ágyamban, én meg alszok a kanapén, - álltam fel fáradtan, amikor már tényleg nem bírtam tovább nyitva tartani a szemeimet, és nagyon, de nagyon le akartam feküdni aludni.
- Nekem a kanapé is megfelel, nem akarlak kitúrni.
- Én meg nem hagyom, hogy terhesen a kanapén nyomorogj.
- Miért nem alszol Erik szobájában?
- Előbb vágnám le a karomat, mint sem abban az ágyban aludjak. Szeretem őt, viszont nem akarok még arra sem gondolni, hogy miféle nőcik meg khm... - inkább nem fejeztem be a mondatot csak undorodva megráztam a fejemet, és a szobámból kicipeltem a nappaliba az ágyneműm, majd felhúztam Nina számára egy még nem használtat, amit anyáéktól kaptam, vagyis Erik kapott, de nálam tároltuk, mert a lehető legcsúnyább zöldes színe volt.
- Köszönöm, hogy meghallgattál, és hogy befogadtál, - ölelt át lefekvés előtt Nina könnyes szemekkel hatalmas ásítás keretében. Látszott rajta valamiféle változás, amire nem találtam tökéletes megnevezést, viszont éreztem. Komolyan, azt hittem soha sem sikerül otthagynom őt a szobámban, hogy végre lefeküdjek aludni, pedig már tíz után aludni akartam, csak szükségét éreztem a Ninával való beszélgetésnek. Lehet, nem én vagyok a legtökéletesebb ember, barátnő és még sorolhatnám micsoda ezen a világon, de ha baj van, akkor örülök neki, hogy hozzám fordul bizalommal. Ahogy a kényelmetlen kanapén feküdtem, vagyis próbáltam feküdni, mert nem tudtam kihúzni, (hála egy pár hónapos balesetnek) elkezdett csalogatni az Erik szobájában megbújó levél. Olyan volt, mintha a nevemet ismételte volna, és bűnre akart volna csábítani engem, miszerint semmi baj nem lesz abból, ha fogom magam, és picit beleolvasok.
- Nem! - tiltakoztam a megmaradt önuralmammal, de semmire sem mentem vele. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy csendben egyenesen a boríték felé kezdtem haladni, és óvatosan elosontam a saját szobám előtt, nehogy Nina észrevegyen, aztán bementem. Nem kapcsoltam villanyt, inkább a telefonom fényének köszönhetően próbáltam beazonosítani mit hol találok, bár inkább a lábammal kellet volna, mert kétszer belerúgtam az ágylábába, majd neki mentem az íróasztalnak, de végül megtaláltam a keresett kincset.
Isten lássa bűnöm, ezért még a POKOLBAN fogok elégni, de szükségem volt arra, hogy beleolvassak. Természetesen nem állt benne semmi személyes, és nem ,,Kedves Erik!" vagy ,,Drágám!" volt a megszólítás, hanem a hivatalos professzori teljes név, majd egy hosszú kifejtése annak, miszerint mennyire megdöbbentette kedves barátnőmet a tudat, hogy Erik a rokonom, stb.. Az egész levél másból sem állt, mint a nagy semmiből, így egy idő után inkább összehajtottam, és visszatettem a borítékba. Itt vált számomra világossá, már megint megtréfált az agyam, mert millió összeesküvés elméletet hoztam össze órák alatt, most meg csalódtam. Magam sem tudom mi a fészkes fenére számítottam legbelül. Talán arra, hogy egy szerelmi viszonyt leplezek le, vagy mit? Olyan hülye vagyok!
- Te meg mit csinálsz? - rémisztett meg Nina, amikor kinyitotta Erik szobájának ajtaját. Majdnem felsikítottam, sőt fel is sikítottam.
- Neked elment az eszed? Van róla fogalmas, hogy rám hoztad a frászt? - kapkodtam levegő után, mert hála neki úgy éreztem, kezdek megfulladni. Nina felkapcsolta a villanyt, és beljebb jött elégé kíváncsian.
- Mit művelsz itt? Nem azt mondtad, hogy soha sem jönnél be ide aludni? - emlékeztetett a pár perce elhangzott szavaimra, amivel elmagyaráztam neki, hogy nincs az a pénz, amiért képes lennék itt aludni ebben a szobában. Jó, Erik ágyában biztosan nem fordult meg annyi nő, mint Ádáméba, de rossz volt belegondolni a részletekbe, így inkább a kanapét választottam bármennyire is rémes, sőt pocsék döntés volt.
- De, csak...- most életemben először fordult elő velem, hogy hót fix fogalmam sem volt mit kamuzzak neki. Gondolkodtam, agyaltam, semmi.
- Mit olvastál? Oh, csak nem kiélvezted, hogy nincs itthon? - természetesen leesett neki a dolog, én pedig részletesen elmeséltem neki mindent, vagyis nem mindent csak azokat, amik velem történtek, így már nem csak az ő sztorija volt terítéken, hanem az enyém is, ami kezdett az agyamra menni. Megbeszéltünk minden, miszerint Kata tényleg egy szemét rib@nc, amiért az én magánügyemet élőadásban közölte másoknak, akik azóta is ezen csámcsognak, Benedek meg egy PöCS, és így tovább. Tényleg jó érzés volt valakivel beszélgetni ezekről, mert az agyam kezdte felmondani a szolgálatot, és innentől már nem csak Viktor, Szebasztián, Erik, Márk, meg Ádám, no meg Petra tudott a dolgaimról, hanem ő is. Ez először félelemmel töltött el, aztán rádöbbentem, hogy tök jó érzés.
- Ha nekem is ilyeneken járna az agyam, szerintem már régóta a diliházban fetrengenék egy gumiszobában.
- Jaj! - mélyen megütött az együttérzése.
- Csak ennyi állt a levélben? - váltott témát, és a fejével a visszatett boríték felé bökött célzásul.
- Aha! - bólintottam rá.
- Megnézhetem?
- Persze, de ne mond el senkinek, hogy turkáltunk Erik cuccai között, mert tuti megölne, ugye megígéred?
- Ígérem! - esküdözött. Megint előhalásztam a borítékot, és átadtam neki, hogy elolvassa. Több percig bámulta szótlanul, majd elkezdett az ujjával körözni a lapon, amit nem tudtam miért tesz, de ráhagytam, majd végül felém fordult vigyorogva.
- Mi az? - néztem rá kíváncsian.
- Semmi, ez tényleg egy átlagos levél. - Gúnyosan vigyorgott, ami jelezte, ,,ez nem egy átlagos levél". - Ha nem vesszük figyelembe a tök egyértelműt, miszerint ez nem egy egyszerű üzenet,mint ahogyan azt hitted kedvesem. Ez kérlek, egy kódolt jelzés. Csak tudnod kell olvasni a sorok között, és rádöbbensz mit rejt valójában.
- Mit rejt? - belül nem akartam tudni, egy részem elfordult, míg a másik kíváncsian hegyezte a füleit várva a nagy leleplezésre.
- Olvass a sorok között, és ahol nem kellene pontnak lennie azokat olvasd össze.
- Oké! - neki kezdtem az olvasásnak. - ,,találkozunk. ma. a. helyünkön. várni.foglak.ne.késs.mert. ideges. vagyok. " - ezeknél találtam egyértelműnek, hogy oda nem kellet volna pontot tenni, Laura mégis tett. Ezek pont olyanok voltak, amik eltörpültek a hosszú értelmetlenül unalmas üzenetben, és szerintem senkinek sem tűntek volna fel, ha mégis szerintem elkönyvelték volna rossz helyesírásnak. Ha Nina nem jött volna be, simán elsiklok ezek felet, bár még így se lettem okosabb, de tisztában voltam vele, hogy nem véletlenül írta így Laura, csak azt nem tudtam mi lehet ezek között.
- Laura írása, bárhol felismerem - szólalt meg egy hosszú szünet után Nina mellettem ülve az ágyon. Már három óra is elmúlt, viszont egyikünk sem állt már úgy, hogy képes lenne nyugodtan visszafeküdni.
- Én a lap illatából következtettem Laurára, no meg az aláírásból, de azt hittem csak egy amolyan szokásos megsértődtem levél lehet, amivel az emberek többségét szokta bombázni. Fogalmam sem volt arról, hogy ezt írta. Vajon Erik megfejtette? Ha igen, akkor mégis miről beszélhettek, és mikor?
- Nem tudhatjuk. Majd rákérdezek Lauránál burkoltan, amikor visszajön.
- Miért, hol van?
- Te nem tudtad? Kint van Olaszországban, ha minden igaz, akkor valami irodalommal kapcsolatos vackon.
- Mostanság nem igazán vagyunk olyan viszonyban, hogy normálisan tudjunk beszélgetni egymással, így fogalmam sem volt róla. Mikor jön haza?
- Nem tudom, - rázta meg a fejét Nina, aztán neki is leesett, hogy Erik is Olaszországban tartózkodik, Nina szavaival élve ,,valami irodalommal kapcsolatos vackon". Lehet véletlen a dolog, de nagyobb rá az esély, hogy az eseményeknek közük van egymáshoz. Ha ez igaz, akkor abból nagyon nagy problémák fognak következni. Azt hiszem még sem igaz, hogy a felhők felett mindig kék az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése