Johanna nővére Külön rész Kristóf szemszöge II

Johanna nővére
 Külön rész
 Kristóf szemszöge II

A szerelem bolondot vagy hőst csinál bárkiből. Vagy mindkettőt egyszerre.

Nora Roberts

- Juhász néni, most elmondom úgy, hogy megtudja érteni. A sárga virágok, amiket lát nem valódiak, hanem virtuálisak, szóval akkor is ott lesznek, ha nem kapnak vizet. Nem kell minden egyes nap meglocsolni a laptopot, mert nem hervadnak el, sőt még jó sokáig virítanak tök ugyan úgy, - magyaráztam az idős hölgynek. Az unokái vették neki a gépet, mert a külföldön élő rokonoknak jobb, ha skype-on hívják, mint telefonon, viszont hiába mondták neki,ne öntözze, ő valamiért mindig elfelejti. Hozzátenném, elmúlt már nyolcvan éves, és ezt leszámítva igazán csodálatraméltó, mennyire képes ellátni magát teljesen egyedül.
- Az unokám is mindig ezt mondja, de olyan szépek, - Juhász nénin látszott mennyire szomorú lett a szavaimtól. Aranyos, kedves minihölgy volt. Amióta ott dolgoztam egyetem mellett a számítástechnikai boltban, azóta majdnem minden kedden beugrott hozzánk, és hozott nekem sütit, amit sokan megirigyelhettek volna, hiszen azoknál a süteményeknél még soha sem ettem jobbat. Az unokái csak nagy ritkán látogatták meg, ami nagyon elkeserített engem, mert kicsit a nagymamáimra hasonlít, akikről sokat hallottam, viszont egyik részről sem találkoztam egyikükkel sem, mert még kiskoromban meghaltak.
- Megnézem mit tehetek a géppel, de nem ígérek semmit, - próbáltam kíméletes lenni vele.
- Maga egy aranyos kisfiú! - állapította meg rám mosolyogva. Körülbelül azonos magasságúnak tűnt számomra Johannával. Hosszú ősz haja volt, amit mindig kontyba kötött hátul, meg állandóan vele volt a kiskutyája Fifike, aki egy tacskó, és buta, mint a föld. Nem viccelek, tényleg nem épelméjű az a korcs, pedig nagyon szeretem az állatokat, de az a rusnya tacskó kivételt képezett. Számtalan alkalommal vizelte le a lábam, miközben Juhász nénivel társalogtam.
- Aranyosnak aranyos, de nem kisfiú, - tiltakoztam vigyorogva. Valamiért mindig jobb kedvem volt, amikor megláttam őt bejönni, bár jobban örültem, amikor nem a laptopját cipelte magával, amit sikeresen eláztatott.
- Jaj, tudja hogyan értettem, mert hozzám képest kisfiú még.
- Tudom, - nevettem el magam zavaromban.
- És van valami csinos kis lányka a láthatáron? - érdeklődött tovább.
- Igen, van barátnőm, akit nagyon szeretek. Igaz, csak pár hete járunk, de évek óta ismerjük egymást.
- Nagyon szerencsés lány.
- Inkább én vagyok szerencsés, - javítottam ki. - Most viszont el kell búcsúznom, mert rettentő sok dolgom van még, és hamarosan lejár a műszakom, - nagyon rossz, hogy el kellet köszönnöm tőle, mert tudtam, hogy rajtam kívül nem sok emberrel szokott beszélgetni, ahogyan a lakását se sokszor hagyja el. Szerencsére most nem hugyozott le a kutyája. Miután elment szegény, neki kezdtem felmérni a károkat, hátha még menthető, de sajnos nem sok esélyt láttam erre.
- Juhász néni már megint locsolt? - állt meg mellettem Robi a munkatársam, aki a tesóját jött leváltani, akinek már régen lejárt a mai műszakja, csak a testvére késett. Ő volt az egyedüli, akivel többet kommunikáltam egyszerű mindennapos bájcsevegésnél, mert amíg a többiek megmaradtak mindenkivel a kötelező ,,nem akarok bunkó lenni, ezért beszélgetek másokkal is" alapelvnél, addig ő sokkal normálisabb volt, egy igazi haver.
- Ja, csak most hipót is tett a vízbe, basszus! - morogtam, mert nagyon bántott a dolog.
- Meg valami illatosított is, - szagolta meg az előttem heverő gépet. Én a helyében nem szagolgattam volna, bár a rémes képét elnézve, amit utána vágott, szerintem ő sem szagolgatja többet.
- Hiába mondom neki, ő akkor is meglocsolja a ,,virágokat".
- Nem a te hibád. Ne emészd magad.
- Csak segíteni szeretnék neki. Mindig csinál nekem finom sütit, én meg képtelen vagyok megszerelni, ezt a vackot.
- Sajnos nem tudsz csodát tenni. Nem vagy te szuperhős, ő meg már idős, nem mindig van a toppon. Apropó szuperhős. Most láttam, te meg Johanna összejöttetek, bár tudtam, ismer téged, de nem hittem volna, hogy te vagy az a srác, akibe totál beleesett. Gratula! - belecsapott a tenyerembe, én meg bambán meredtem rá.
- Honnét ismered te a barátnőmet? - egyáltalán nem tetszett a tudat, hogy ismeri őt.
- Ne akadj ki, de randiztam vele, bár nem volt randi, inkább pizzázás, bár még az sem. Vele meg a dilis szöszi barátnőjével elmentünk a haverommal együtt négyesben ,,mozizni", aztán beültünk abba a közeli pizzériába, ami addig szuper is volt, amíg fel nem bukkant a szöszi csávója, és szét nem cseszett mindent.
- Arról hallottam, mert a ,,csávó" a legjobb haverom.
- Aha! - bólogatott.
- De amúgy köszi, - szóltam utána, amikor elrohant átöltözni a kötelező egyenruhánkba, ami egy csúnya kék pólóból meg hosszú sötét gatyából állt. Nagyon utáltam ezeket a göncöket, mert az anyaguktól állandóan viszketett a testem, helyesbítve az elején viszketett, de azóta eltelt pár hónap, és úgy tűnik hozzászokott a szervezetem, mert azóta nincsenek ilyen gondjaim. A műszakom végén kissé bánatosan hagytam el a munkahelyem. Na, nem azért, mert hirtelen én lettem a világ legnagyobb munkamániása, hanem azért, mert nem tudtam megcsinálni Juhász néni gépét, ez kicsit lenyomta a nagy reggeli lelkesedésemet. Erre már csak hab volt, amikor megláttam a világ legnagyobb gyökerét. Pontosabban, amikor neki ütköztem a világ legnagyobb gyökerének, aki direkt állta el az utamat, nehogy elmenjek mellette. Bárcsak megtehettem volna!
- Mi van, ennyire hiányoztam neked? - vágtam oda neki vigyorogva, de Krisztián cseppet sem rezzent meg a beszólásom miatt, sőt kifejezetten elvigyorodott rajta.
- Te még mindig ugyanolyan tahó vagy, mint régen!- olvasott be nekem. Soha sem kedveltem, és ő sem engem, ez kölcsönös volt. Undorítónak találtam a tényt, miszerint a távoli múltban mi valaha a legjobb barátok voltunk.
- Te még mindig ugyanolyan szánalmas vagy, mint régen! - vágtam vissza neki a saját szavaival élve.
- Nem a kedves társaságodat jöttem élvezni, a humorodról nem is beszélve, hanem egy egészen más dologról.
- Kezdjük ott, hogy kibököd minek toltad ide a pofád, aztán felszállsz a legelső repülőre, és elhúzod innét a segged jó messzire. Kicseszettül rontod itt a levegőt!
- Bence mondta meg hol talállak. Közölte velem, Johanna nála járt.
- Tudok róla, szóval mi van ezzel? - egyre jobban idegesített az önelégült pofája, amit legszívesebben bevertem volna.
- Johannát nagyon érdekelte, mekkora közöd is volt annak idején a szakításunkhoz.
- Mi van? Mi jártunk? Kérlek világosíts fel, aztán haza sétálok fejbe puffantani magam, a francba!
- Nem mi jártunk, te barom! Bella meg én.
- Bocs, régen volt, - már a fejemet fogtam kínomban.
- Liliána azt adta be neki, hogy te meg Bella lefeküdtetek, és én amiatt szakítottam vele. Közlöm veled kedves Kristóf, hogy a lehető legnagyobb szarban vagyunk éppenséggel.
- Basszus! - ledobtam a vállamról a táskámat, ami a földön landolt. Eszembe sem jutott azon agyalni, mi lesz akkor, ha megragadom Krisztiánt a nyakánál, és neki szorítom a falnak, de megtettem még előtte, hogy átgondoltam volna a következményeket. - Jól figyelj te szerencsétlen! Attól, hogy rátaláltál a spenótra, még simán szét tudom verni a kicseszettül rusnya pofád. Ha akár csak egy szót is mersz szólni arról a dologról Johannának, esküszöm a saját kezemmel töröm ki a nyakad, aztán eláslak egy olyan helyen, ahol a kutya sem keresne téged soha a büdös életben. Világos?
- Nem tudom kinek keménykedsz feleslegesen, de hidd el, ha én rúgnám szét a segged, azt jobban megéreznéd, mint fordított esetben.
- Világos, amit mondtam, vagy a gyenge felfogásod miatt mondjam el megint? - egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam a harag, pláne az idióta vihogását hallva.
- Nem kell. Tudod én tovább fejlődtem arról a szintről, amin te megragadtál.
- Te mekkora egy pancser vagy! - elengedtem, bár legszívesebben addig szorítottam volna a nyakát, amíg már egyáltalán nem képes levegőt venni. Legszívesebben végig néztem volna, ahogyan megfullad, viszont tisztában voltam vele, ha az én hibámból mull ki, akkor nem csak Johannát veszteném el, hanem a szabadságomat. Egyik ok sem késztetett további gyilkolási kísérletre.
- Eszembe sem jutna elmondani neki, éppen ezért jöttem, hogy te is kussolj róla. Johannának már így is van elég problémája, nem kell tudnia semmiről.
- Lili egyáltalán honnét vette ezt a marhaságot? - ez volt az egyedüli dolog a képletben, amit nem tudtam beazonosítani sehogyan sem.
- Kihallgatta, amikor Bellával beszélgettünk, de csak találgatni tudott. Valójában azt gondolja, csak is azért kavarsz Johannával, mert így próbálod pótolni Bellát.
- Ez a nő nem százas, de miért nem szólt nekem erről Johanna?
- Fogalmam sincs.
- Ajánlom, tartsd a szád! - reménykedtem abban, hogy egyszer beverhetem neki a pofáját, de azért jobban imádkoztam, hogy ne emiatt.
- A ,,kulturált felnőtt" szó mond valamit neked, vagy kihagyták a szótáradból? - kaffog nekem, mert azt gondolja ő általa keletkezett a Föld, de egyáltalán nem sért meg egyetlen szava sem. Elismerem, amióta nem láttam felszedte magát, de nem rezeltem be tőle.
- Menj inkább mázolj valamit művészkém! - tanácsoltam.
- Építészetet tanulok, - emlékeztetett, mintha eltudtam volna felejteni, hiszen Johanna mindig elmondta nekem mit is tanul a nagyszerű Krisztián.
- Akkor meg menj gyurmázni, vagy mit tudom én mit, csak tűnj el az utamból, vagy én teszlek el!
- Nem rezelek be a fenyegetéseidtől, - meglökött, amitől a földön kötöttem ki. Minden erőmet össze kellet szednem azért, hogy lentről felkelve ne menjek neki, és ne verjem ki belőle még a szart is, de valami csoda folytán képes voltam elkerülni a vérontást. Felálltam, leporoltam a ruhám, és felvéve a táskám, otthagytam őt. Túl idegbeteg voltam ahhoz, hogy egyből haza siessek, inkább beültem a kedvenc helyemre a kocsmába, és rendeltem sört. Sok mindent át kellet gondolnom, ami nem hagyott nyugodtan. Nem telt bele pár percbe, máris lett társaságom.
- Ökör iszik magában, - közölte velem a tényeket Nico, amikor leült a mellettem lévő üres bárszékre. Azóta nem láttam, amióta kamuból megjátszottuk Johannának, hogy egymásnak esünk azért, mert olyan féltékeny vagyok. Megjegyzem, sikerrel jártam.
- Nem hittem volna, hogy ide dugod a képed ma, - morogtam két korty közben. Nico sok embert megbotránkoztatott azzal, ahogyan kinézett, és pont ez volt a célja. Azon volt, hogy érzelmeket váltson ki emberekből, még ha azok nem mindig voltak pozitívak, mint Bianka terhességi tesztje.
- Csak nem vagy még mindig dühös, mert múltkor kicsit nagyobbat ütöttem a kelleténél? - kétszer meglök, amitől kilöttyen a söröm, de nem foglalkozom a sörömmel, bár legszívesebben felnyalnám a pultról, még sem teszem, több eszem van annál.
- Nem, sőt hálás vagyok, Johanna totál bekajálta a dolgot.
- Egy barátnak mindent, meg  legalább jól sült el szerencsére a dolog.
- Bár tényleg üthettél volna kisebbet is.
- Mit mondhatnék, teljesen belejöttem a szerepembe. Téged sem kellet félteni. Amikor azzal álltál elém, hogy játsszam el a gaz csábított, komolyan hülyének gondoltalak, de még egy lány miatt sem törted ennyire magad. Mellékesen vártam a pillanatot, amikor nyugodt szívvel beverhettem az egomán képed, - jól sejtettem. - Egy sör lesz! - adta le a rendelését a pultos csajnak, aki még új volt itt, így elégé sokat szerencsétlenkedett a rendeléssel, sőt nagyon zavarba jött, amikor meglátta hogyan is néz ki Nico. Be kell ismernem, az elején majdnem összeszartam magam, amikor megláttam, de túlságosan részeg voltam hozzá. Ha nem nyomok be annyira, hogy bemásszak a vécébe hányni (hozzáteszem az udvarról mászta fel az emeleti fürdőbe, mert azt se tudtam hol is vagyok), akkor soha sem kezdtünk volna el beszélgetni, és megmaradtam volna abban a tudatban, hogy ő egy mindenkit lenéző bunkó, aki a kinézetével menőzik. Ma már jól tudom, a róla alkotott képzetemnek semmi köze sem volt soha a valósághoz, meg külső alapján ítéltem meg, ahogyan mások teszik.
- Örülök, hogy tejesíthettem a kívánságod, még ha az arcom bánta.
- És milyen a házas élet? - poénkodott velem.
- Azt hittem,  ha összejövünk, akkor elkezd majd ellenőrizgetni, meg nem enged bulizni, hisztizni fog feleslegesen, de azt kell mondanom, Johanna nem ilyen. Megmutatta mit veszthetek azzal, ha rossz útra térek, és hidd el, nagyon jó érvei voltak.
- Elismerésem haver. Volt szerencsém megismerni őt, és azt kell mondanom, tökéletesen összepasszoltok egymással.
 - Nem akarom elcseni, most az egyszer nem akarom elcseszni.
- Akkor ne cseszd el.
- Ha majd neked lesz nőd, ki fogom élvezni a pillanatot, hogy szívathatlak vele, - ígértem neki röhögve, miután tíz percen keresztül szívta a vérem képletesen értve, amiatt mennyire legyőzőt Johanna. Én voltam a nagy macsó, aki azt hangoztatta ,,nekem soha sem lesz csajom", most meg ott ültem kapcsolatban a világ legrendesebb, legszebb és legaranyosabb lányával, akiről csak álmodni tudtam, még sem éreztem magam akkora papucsnak, mint amilyenné Krisztián vált, amikor végre rá tudta venni Bellát, hogy összejöjjön vele.
- Tőled nem is vártam mást. Apropó nő. Mi újság a kakassal meg a tyúkkal? - ettől úgy felröhögtem, hogy félre ment a söröm, és neki kellet megütögetni a hátam, nehogy megfulladjak a kósza kortytól, ami rossz utat választott magának. ,,Kakas" alatt Dominik, ,,tyúk" alatt Bianka rejtőzött, mivel azóta így hívta őket, amióta elterjedt a hír a szeplőtelen fogantatásról, ami totálisan nem volt szeplőtelen. Dominik kevésbé csípte ezt a megjegyzést Nicotól, de nem tehetett ellene semmit, inkább ráhagyta, és hozzám hasonlóan várta a tökéletes pillanatot, hátha jön egy csaj, aki elcsavarja a fejét.
- Jól vannak, de most kicsit összekaptak. Bianka kicsit kiakadt, amikor Dominik megmutatta neki a kiságyat, amit a gyereküknek vett, mert azt gondolja ez rossz ómen, vagy mi a rosseb.
- Mikor kel ki a kiscsibe? - érdeklődött vigyorogva.
- Helyesbítve kiscsibék, mert ikrek vannak útban.
- Ne szórakozz!
- Ma tudták meg, hogy a hülye doki valamit nagyon elnézett, és nem csak egy lurkó érkezik, hanem rögtön kettő. A neműk ismeretlen, de így mindenből kettő kell majd, viszont nem állnak úgy, hogy megtudják maguknak engedni. Dominiknak alig van melója, Bianka meg Johannáéknál csövez, a szülei hallani sem akarnak az unokáról, vagyis unokákról.
- Nyugi, megoldják valahogy.
- Remélem is, - suttogtam. Bíztam abban, hogy Dominik és Bianka elég erős lesz ahhoz, ami rájuk vár, mert ez nem lesz egy könnyű menet, de mindketten erős, kitartó emberek, akik soha sem adják fel, még akkor sem, ha már nincs más lehetőségük. Még soha sem akartam ennyire a jövőbe látni, mert minden vágyam volt tudni mit is hoz nekik, illetve nekem meg Johannának a jövő. Vajon velünk mi lesz? Elbukunk, vagy kitartunk? Sajnos nem vettem volna rá mérget, miszerint kitartunk egymás mellet míg a halál elválaszt. Reménykedtem abban, tévedjek ezzel kapcsolatban.