7. Fejezet
Bianka és Dominik
,,Tudjátok-e, milyen furcsa ez? Én sötétségben élek. Van valaki, aki elment, és magával vitte a napfényt."
Victor Hugo
Eltelt a szeptember, és beköszöntött az október, amivel a problémáink száma is drasztikusan megnőtt. Én azon paráztam, hogy Kristóf nélkül hogyan fogok megtanulni legalább annyira táncolni, amivel nyugodt szívvel ki tudok állni egy csomó ember elé a decemberi szalagavatón. Bálint velem ellenben csak amiatt volt ki, mert az egyik próbán megpillantotta az egyik c-s srác táncpartnerét, és azóta is azon igyekszik, hogy feltudja szedni a csajszit, akinek még a nevét sem tudja. Míg mi ezekkel szenvedtünk, addig Biankának ténylegesen komoly problémával kellet szembenéznie.
- Szerintem Dominik megcsal, - közölte velem, miután kirángatott az osztályteremből, végigvonszolt a folyosókon, és beráncigált a büfébe. Éppen a nagyszünetet élveztem, amikor hirtelen felbukkant. Már a kinézetéből is sejthettem, hogy valami nem okés ma vele, de ő mindig fura, így azt gondoltam biztos ez is egy olyan ötperces önkívületi időszak nála. A betont átfúró sarkait tornacipőre cserélte, a rövid mini szoknyáját meg farmerre, sőt a sminkje is totálisan átment világosból sötétbe, mintha gyászolna valamit totálisan úgy festett az egész megjelenése számomra.
- Mi van? - Dominik is ő egy amolyan ,,szeretlek, de azért közben szívom a véred" páros, akik körül folyton zajlik az élet, és soha sem tudnak csak úgy megülni a fenekükön, mint mások.
- Mostanság kissé elhidegültünk egymástól, - vallotta be őszintén, és még engem is meglepett vele, mert eddig soha sem akart ennyire beszélni velem az ő saját magánügyeiről, mivel úgy tartotta nincs olyan dolog az életében, amiről beszélnie kellene, most mégis akadt egy.
- Ez még nem bizonyítja azt, hogy megcsal, - próbáltam védeni a barátját. Soha sem hittem volna, hogy egy ilyen dologban Dominik védelmére kellek, mivel nem igazán vagyunk jóba egészen az első találkozásunk óta, de az egy másik történet.
- Ha velem van, és csöng a telefonja nem veszi fel, csak megnézi ki az, és kinyomja, vagy kimegy, nehogy meghalljam miről beszélnek.
- Még ez sem bizonyíték semmire, maximum egy kicsit, - erősködtem.
- Dominik egy helyes kigyúrt srác, aki totálisan aranyos, és eszméletlenül jó...
- Köszönöm, felfogtam!- csaptam rá az asztalra a kezemmel. Páran felénk kapták a fejüket, aztán amikor megbizonyosodtak arról, nincs semmi néznivaló, elfordultak.
- Ma bejön hozzánk tesire, - folytatta tovább a mondandóját, én meg vettem egy mély levegőt a meggyőzős beszédemhez.
- Figyelj, én nem Dominik pártját fogom, vagy ő mellett állok, de azt kell mondanom, ez még nem bizonyít semmit, szóval inkább beszélj vele. Nem vagyok nagy párkapcsolati szakértő, mégis úgy tartom, jobb ha két ember leül, és megbeszéli az ilyen problémáikat, mielőtt nagyobb baj lenne belőle.
- Igaz, de amikor azon vagyok, hogy beszéljek vele, mindig eltereli a figyelmemet.
- A gyanús vigyorgásodból kifolyólag, nem akarom tudni mivel. Amúgy mintha előbb azt mondtad volna, hogy bejön hozzánk tesire? - tértem vissza a hallottakhoz, mert túlságosan örültem volna annak, ha csak viccel, vagy rosszul hallottam.
- Tudod tesit akar oktatni, szóval ez amolyan gyakorlati óra lesz neki. Reggel szólt nekem, hogy ne érjen váratlanul, ha felbukkan az órán, viszont én ma nem tesizek felmentés miatt, tehát neked kell szemmel tartanod, - közölte velem a feladatomat.
- Tessék? Mégis miért kellene nekem a barátodat figyelnem?
- Nem őt, hanem azokat az a-s libákat, meg az osztályodba is jár egy-két pillangó kezdemény.
- Hé! - csattantam fel.
- Ne csináld, hiszen te is tudod miről beszélek. Szóval, óra után elmondod mi volt, - állt fel az asztalunktól, ahonnét két kilencedikes kislányt zavart el, mikor beértünk a büfébe.
- Legalább egy nyamvadt csokit vegyél, ha már ideráncigáltál.
- Nesze! - odavágta nekem a kedvenc táblacsokim.
- Köszönöm! - mondtam éppen olyan kedvességgel, amekkorával ő dobta hozzám a csokit. Köszönés nélkül távozott, de ezt már megszoktam tőle, így nem ért váratlanul, ahogyan az sem, hogy kicsit bekéstem a következő órára. Szerencsémre a médiatanár is késett velem együtt, ezért megúsztam a felelést, aminek csak örülni tudtam, mert nem tanultam rá egy szót se. Média után jött a tesi, amire Elizával rohantunk átöltözni, hogy legyen helyünk átöltözni. Túlságosan sokan voltunk lányok, és az öltözőnk meg túlságosan mini méretű volt, kevés paddal, így elégé összezsúfoltan szoktunk lenni. Aznap szokatlanul sok lány öltözött át, és pár elkapott hangfoszlányból meg is tudtam mi, illetve ki ennek az oka. Biankának igaza volt, tényleg sok nőnemű oda meg vissza volt a barátjától, még sem fordult meg a fejemben olyan gondolat, miszerint ettől még Dominik kihasználja a helyzetet, hiszen totálisan oda volt Biankáért. Néha elgondolkodom azon, vajon mi lett volna akkor, ha Kristóf aznap nem nyom be annyira, hogy Dominik hozzánk dobja be, mert nem meri haza vinni az anyjához, és Bianka meg Dominik az nap nem találkozik. Ha nem nyomott volna be, akkor aznap nem csattant volna el életem első csókja, amit attól a marhától kaptam, bár annak nagyon örültem volna, ha másnap legalább annyira emlékszik mi történt köztünk, de nem volt ilyen szerencsém, mivel Kristófnál képszakadás állt be, amikor felkelve azt se tudta hol van, vagy egyáltalán hogyan is került a szobámba. Utána ők ketten elkezdtek beszélgetni, meg együtt bulizni, és a végén összejöttek. Mindegy, ez egy másik történet.
- Jössz? - lökődött meg Eliza.
- Aha! - nyöszörögtem, aztán vele együtt távoztam az öltözőből, aztán kiérve az ajtón vált világossá számomra, hogy még át sem öltöztem, mert annyira elbambultam a Dominik-Bianka dolgon, hogy erről az apróságról megfelejtkeztem. Gyorsan magamra rángattam a gimi címerével ellátott pólómat, meg a rövidnadrágomat, és rohantam be a terembe kezeimben a cipőimmel, amiket az egyik padon ücsörögve húztam fel, miközben a többiek már a bemelegítő köreiket rótták. Helyesbítve a tanár szerint, aki éppen a kint ücsörgő felmentettek igazolásait ellenőrizte, így nem kaptam bünti köröket a késés miatt. Miután visszaért a tanér, már én is a többiekkel futottam párban Elizával, aki hozzám hasonló nagy lelkesedéssel csinálta, tehát kb végig sétálta velem az egész tíz kört, amit bemelegítés gyanánt futottunk a fiúkkal együtt. Dominik nagyon élvezte az óránkat, sőt a rendes fiatalos tesitanárral együtt vezényelte az erősítésnél, hogy miből mennyit kell csinálnunk, és pontosan hogyan is. Vele ellenben én nem élveztem a dolgot, mert Bálint meg Ricsi folyamatosan engem piszkáltak, vagy rajtam röhögtek. Legnagyobb szerencsémre a fiúkat kivitte a tanáruk az udvarra, hogy a közelgő focimeccsük miatt kicsit megfuttassa őket, míg mi Dominkra lettünk bízva, meg a mi tesitanárunkra, aki időközben befutott végre. Kilencedik óta mindig két tanár foglalkozik velünk, mert bár a lányok többen vannak, de a fiúkkal együtt nem igazán bírt volna velünk egy, így különválasztva vagyunk, de mégis túlságosan sokan. Negyven lány van összesen a három évfolyamból.
- Hölgyeim, ma röplabdázni fogunk, - közölte velünk Dominik, mire egy csomó lány elkezdett vihogni, meg egyesek elégé keleték magukat, bár fogalmam sincs mit vártak attól, ha kidobálják a melleiket a pólójukból, vagy kitolják a seggüket. Jézusom, nézni is borzalmas volt, hogyan erőlködött pár csaj csak is azért, hogy Dominik legalább egy pillantást vessen rájuk.
- Szeretem, ha kemény, - közölte hangosan az egyik c-s lány.
- Miért érzem úgy, hogy nem a labdára célzott ezzel? - súgta oda nekem Dominik, aki akkor szólt az nap először hozzám.
- Fúj! - vicsorogtam, amikor leesett mire is gondolhatott az a csaj valójában. Ezeken túljutva két csapatba lettünk beosztva, és először hat lány kezdett, és mindenkinek meg volt, hogy ki, ki után lép fel a pályára. Én pont azok közé kerültem be, akiket elégé rühelltem ahhoz, hogy ne kívánjak nekik győzelmet, viszont nálunk volt egy szabály, hogy a vesztes fekvőtámaszokat nyom, meg miegymás.
- Bianka nem szólt, hogy jövők? - ült le mellém a padra Dominik, miután elindította a játékot.
- De, - bólogattam, mert úgy nagyon nem akartam őt beavatni milyen beszélgetés közepette hangzott el a hír, miszerint ma bejön az óránkra.
- Nem tudod mi van vele, mert mostanság olyan furcsa? - vicces volt, hogy amíg ő Biankát tartotta furcsának, addig a barátja meg őt. Ezt szépen összehozták.
- Szerintem le kellene ülnöd vele, és megbeszélhetnétek egymással a dolgaitokat.
- Ezzel mire akarsz célozni? - ráncolta össze a homlokát.
- Én úgy látom a sok veszekedésből, hogy sokkal több van itt, mint kellene, így nem ártana tisztázni egy-két bizonyos dolgot. Nem akarok árulkodni, sem beleavatkozni.
- Bianka mondott neked valamit róla?
- Nem mondhatom el, mert megígértem, hogy nem szólok róla senkinek.
- Az zavarja, hogy ide jöttem ugye? - Dominik arcán kezdett látszani, hogy egy picit bepöccent, pedig tényleg nem akartam beleszólni a dologba.
- Nem, erről szó sincs, csak úgy érzi, mostanság kissé elhidegültél tőle, - muszáj volt legalább ennyit kinyögnöm. Szerencsémre a lány, akit le kellet váltanom lejött, így felmehettem játszani, pedig alapjáraton rühellem a röpit, de akkor úgy éreztem megmenekültem. Soha sem voltam olyan nagy barátságban Dominikkal, bár bírtam, mert sok mindenben segített Kristófnak, mégis Dominik az ő barátja volt meg Biankáé, nem pedig az enyém, így a beszélgetési szintünk mindig minimális méreteken maradt, nem erőltettük tovább, viszont most kissé megsajnáltam őt, mert Bianka totálisan meg volt róla győződve, hogy megcsalja őt.
- Hülye picsa, nem láttad, hogy ott állok? - szólt be nekem az egyik csaj, akinek négy év alatt sem sikerült megjegyeznie a nevem, bár nem is voltunk öribarik annyira, meg én se tudtam amúgy az övét.
- Hülye picsa, a játék lényege, hogy átüssük a labdát, vagy neked nem esett le a röplabda lényege? - vágtam neki vissza, mert baromira kihozott a béketűrésemből, pedig nyugodt embernek számítottam.
- Láttad, hogy nem figyelek oda, és direkt ide ütötted, - rinyált a kis deszka.
- Nem itt kellene csinálnod az agyad, aztán tudnál figyelni! - kiabálta oda tőlünk az egyik lány, annak a hisztis piszkafának, aki minden órán ezt csinálta. Nem bírtam őt.
- Hölgyeim, a játékra figyeljetek! - figyelmeztetett minket Dominik.
- Mi van, nincs pasid és csorog a nyálad meg viszket alul? - az a csaj már megint nem bírt magával. Mivel én voltam éppen elől középen, csak úgy, mint ő, így elégé türtőztetnem kellet magam, nehogy egy hirtelen mozdulattal átnyúljak, és jól megtépjem.
- Tudod, veled ellenben én igényesen megtudom válogatni a partnereimet, - közöltem vele kedvesen.
- Kristóf nagyon igényes választás, - gúnyolódott a deszkafa.
- Így már tudom, hogy ki is vagy, mert egészen eddig nem rémlett. Gratulálok, de vedd figyelembe, hogy amíg téged csak pár percig használt, nekem veled ellenben már több éve a barátom.
- Ja, barátság extrákkal mi?- röhögött fel, és volt pofája összeröhögni a barátnőivel, akik hozzá hasonlóan logikahiányban szenvedtek.
- Eliza, nem ér annyit! - fogtam vissza Kristóf húgát, amikor megindult a kis szutyok felé, így átnyúltam a másik térfélre.
- Te, és te lefelé a pályáról, de azonnal! - szólt ránk a rendes tesitanárunk, de mivel Eliza még mindig azon volt, hogy neki ugorjon, ezért eltartott egy darabig, mire lementem, velem ellenben az a pálcika meg sem mozdult.
- Johanna kullogj csak le szépen a pályáról, és hagyd a felnőtteket játszani! - küldte felém a bölcsességét, mivel ő csak egy IQ hiányos kis tetű volt, pont olyan csaj, akit Kristóf kiszokott használni, mert velem ellenben neki tényleg viszket ott lent.
- Műköröm, műhaj, műszempilla, műmell, van rajtad legalább valami eredeti is? - vágtam neki vissza, és annyi lett a higgadt viselkedésemnek, mert totálisan felhúzott.
- Még is erre moccant be Kristóf, - vihogott, és ha Dominik nem fog le, akkor Elizához hasonlóan megindultam volna felé, bár szerintem vele ellenben én nem csak pár pofonnal ajándékoztam volna meg ezt a drágaságot.
- Kristóf mindenre rámoccan, aminek lyuk van a lábai között, - vágtam bele abba a műképébe.
- Kísérd ki! - kiáltott oda nekünk a tanár, Dominik meg megragadta a karomat, és nem hagyta, hogy őrültséget kövessek el, pedig legszívesebben megmutattam volna annak a libának, hogy kivel szórakozzon. Nagyon sokan figyelték az eseményeket, így gyanítottam ebből is szép kis pletyka fog kikerekedni. Az öltözőben megmostam az arcom, és kicsit lenyugodtam, miközben Biankának magyaráztam mi is történt ott bent, mert őt is nagyon érdekelte miről is maradt le. Most először hagyott ki felmentés miatt egy órát, erre pont ekkor kapok össze azzal a nem is tudom minek nevezem, azt a csajt.
- Ne törődj Zsófival. Ő csak egy kiélt olcsó lotyó, - vigasztalt meg, amikor látta rajtam mennyire rászorulok, mert bármennyire is próbáltam nyugis lenni, attól még zavart, amit Kristófról mondott.
- Amúgy beszéltem a barátoddal, és szerinte te vagy furcsa, - töröltem bele az arcomat a pólómba.
- Mégis mit vár? - tette csípőre a kezeit.
- Neki is mondtam, hogy üljetek le, és beszéljetek egymással - közöltem vele a legésszerűbb teendőt egy ilyen esetben. Vagyis, ami számomra a legésszerűbb ötlet mind közül, ami megfordult a fejemben.
- Oké, majd este beszélek vele, - adta be a derekát, én meg visszamentem a terembe. Szóltam a tanárnak, hogy már jól vagyok, és újra játszhatok, viszont ő inkább megkért, az óra végéig maradjak a padon. Mindegy, nem ellenkeztem vele. Dominik beállt játszani az én helyemre, a másik csapatból meg kiküldték a padra azt a kedves Zsófiát, akinek Biankának köszönhetően már tudtam a nevét. Emlékeztem rá sulin kívülről is, mivel kavart Kristóffal, vagyis ő gondolta azt kavarásnak, mert az én szentéletű haveromnak csak is Arra kellet, aztán dobta is, bár nem volt mit dobni azon a csajon, hiszen maximum tíz percig ha egy helyiségben tartózkodtak. Óra végére Zsófia nem csak velem kapott össze, hanem mindenkivel, aki elment mellette, így adódott, hogy beszólt valamit a tanárnak, aki felzavarta az igazgatóhoz. Én átöltöztem, és megvártam Elizát, meg Biankát, akivel persze Dominik is jött, mivel nekik kellet egy ingyen fuvar, én meg voltam olyan aranyos, és haza vittem őket. Először az álompárt tettem ki, akik már a kocsimba egymás torkának estek. Emiatt kicsit paráztam attól, hogy annyira belejönnek a beszélgetésbe, hogy a végén szakítás lesz a dologból, ami teljesen elkeserítene engem, mert Bianka Dominiknak hála elégé sokat változott, ami persze fordítva is igaz volt, hiszen totálisan kiegészítették egymást, és néha napján pontosan akkora parasztok tudtak lenni, mint a másik. Elizát vittem haza utoljára, mert beugrottam Kristófhoz. Pár napja engedték haza a kórházból, mivel már annyira összeszedte magát, meg kissé sokak idegére ment, ezért szépen elküldték, hogy szerető környezetben gyógyulgasson tovább. A lába még mindig gipszben volt, viszont az egyéb zúzódásai meg horzsolásai már eltűntek a testéről.
- Remélem ápolgatni jöttél, - nézett rám az ágyáról elégé kómás fejjel, amikor betoppantam a szobájába.
- Bocsi, de ezzel a rettentő nagy lehetőséggel nem élek per pillanat.
- Kár, szívesen megnéztelek volna csini nővérkejelmezben.
- Kristóf! - szóltam rá oda érve az ágyához. Levettem a dzsekim, és a táskámmal együtt az egyik székre tettem., majd helyet foglaltam mellette az ágyon. Elmeséltem neki a tesis dolgokat, mert sejtettem, hogy Dominik úgyis elmeséli, de nem hittem volna, hogy tényleg hitelesen, nem pedig szépítve mondta volna el neki.
- Ne foglalkozz vele, nem jelentett semmit, - legyintett Kristóf.
- Tudom, csak szarul eset a szavai, amiket a fejemhez vágott.
- Mondták már milyen szépek a szemeid, és milyen puha a bőröd? - simogatta a karomat, és elégé gyanúsan méregetett.
- Nagyon nagy elvonási tüneteid lehetnek, ha már rám is képes vagy beindulni, - löktem el magamtól a kezét.
- Tudod te mennyi ideje nem csináltam? Felbírod fogni mennyire rossz? - még a szemei is könnyesek lettek, ebből sejtettem a helyes választ.
- Ha elveszted a fogadást, akkor is ugyan ez lesz, szóval kezdj hozzászokni az érzéshez,- veregettem meg a vállát.
- Ez igazságtalanság! - vágta be a durcát.
- Te akartál fogadni, szóval..- tártam szét a kezeimet.
- Legalább egy kicsit megfoghatnád, vagy minimum megnyalhatnád.
- Kristóf, ne feszítsd túl a húrt, mert most nem vagyok vicces kedvembe.
- Jó ügyet szolgálna a nyelved, vagy a kezed.
- Pár percre letudnál állni? - kértem tőle könyörögve.
- Állni állok, és nem tudom olyan könnyen ...
- Fogd be! - kiáltottam rá. Vettem egy mély levegőt, és megint neki futottam annak, miért is jöttem ide hozzá látogatóba. - Jobban vagy már?
- Ezen az apróságnak nem nevezhető dolgon kívül, ami a nadrágomban éppen neked tiszteleg, a válaszom az, hogy igen, de a hülye doki eltiltott a munkámtól, és egyedül még pisilni sem tudok kimenni. Felbírod fogni mennyire ciki, amikor anyukám szó szerint megpisiltet engem? Múltkor egy mini bilibe kellet elvégeznem a dolgomat, ami full megalázó volt számomra. - Háborgott Kristóf.
- Viszont örülj neki, hogy élsz, mert amint már mondtad, üres lenne az életünk nélküled, - emlékeztettem a pár napja elhangzott szavainak lényegét, amiben közölte velünk, hogy nélküle totálisan el lennénk veszve, ami egy részben elégé nagy hazugság, de nem emiatt szeretjük őt.
- Örülök is, - hümmögött elgondolkodva.
- Viszont van más is, amiért jöttem.
- Tudtam! - kiáltott fel, és elkezdte letolni a nadrágját. Szerencsére még időben megállítottam, még mielőtt valami előbukkant volna a gatyájából, aminek nem kellet volna.
- Dominik és Bianka miatt jöttem, - árultam el neki, miután visszahúzta a gatyáját. Kristóf pár percig nem mutatott életjeleket, ettől kicsit bepánikoltam, viszont kettő pislogás után már minden pánikom elillant, hiszen tudtam, csak lefagyott a rendszere.
- Mi közöm van nekem hozzájuk? - folytatta tovább a pislogást.
- Dominik a haverod.
- Bence is az, még sem szólok bele az életébe. A lányokkal ellenben, mi nem vagyunk nagy lelkizősek. Ha akar valamit, azt elmondja, nem kezdem faggatni, mert semmi közöm sincs a dolgaihoz.
- Nem is azt kértem, hogy faggasd ki, hanem elmondanám mi is van velük, ha hagynád.
- Hagyom. Tehát? - kíváncsian várta mit akarok neki elmondani.
- Szerintem Bianka és Dominik szakítani fog egymással, és én ezt nem akarom. Tudom, nem szólhatok bele a dolgaikba, de ha tényleg hallgatnak rám, akkor normális felnőtt módjára leülnek, és megdumálják, mégis úgy érzem, nem fogják ezt tenni, hanem egymás torkának ugranak. - Miközben én nagyban magyaráztam neki, addig Kristóf elkezdte nyalogatni a nyakam, amit én marha meg hagytam, mert az igazat megvallva nem volt olyan rossz érzés.
- Majd megoldják - mormogta Kristóf, és a helyzetünk kissé kezdett átmenni tizennyolc karikás jelenetbe, amit nem hagyhattam, mivel ő Kristóf, én meg én vagyok. A leggyorsabb sebességemmel ugrottam fel az ágyról. Elköszöntem tőle, felszedtem a cuccaimat, és már ott sem voltam a szobájában. Szerencsémre nem találkoztam egyik rokonával sem, mert akkor meg kellet volna magyaráznom miért is vagyok ennyire vörös, meg miért is hagyom el a szokásosnál jóval hamarabb a házat. Még a kocsimban ülve is azon agyaltam mi is történt, de sehogyan sem tudtam rá épeszű magyarázatot találni, hogyan is eshetett ilyen jól, amit Kristóf csinált. Nincs mese, kezdek begolyózni. Este lefekvés előtt felmentem a közösségi oldalamra, hogy ellenőrizem az üzeneteimet, amikor megpillantottam egy érdekes dolgot, vagyis kettőt, ami szorosan kapcsolódott egymáshoz. Bianka állapota, csak úgy, mint Dominik állapota megváltozott. Mindketten szinglik lettek.
- Na basszus! - csak ez volt a véleményem erre. Mindezek után elégé gondolkodóba estem. Mi van akkor, ha tényleg jobb ez, mint ha továbbra is kapcsolatban lennének egymással? Mindegy. Idővel úgy is kiderül mennyire fog ez így működni, és hogyan fognak viselkedni, ha egy társaságba kerülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése